Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 3-4. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: A budapesti reformátusság története (Rendhagyó könyvismertetés)
Műhely súlyt fektetve a gyülekezetek megszervezésére, majd a templomokat, illetve az istentiszteletre szolgáló helyeket ismerteti építéstörténetükkel, kitérve szakrális és művészeti értékeikre, így a templombelsőkre, a berendezésre, a harangokra. Minden esetben megadja az egyházközség címét, elérhetőségét, amennyiben létezik, internetes honlapját. Közli lelkipásztorainak nevét, helyben való szolgálati idejük kezdetét, működő alapítványaikat és kiadványaik címét, megjelenési idejét. Ahol létezik a templommal vagy az egyház- községgel foglalkozó irodalom, azt is megadja. Remek illusztrációkkal látta el tanulmányát a szerző, amely elsősorban a templomokat mutatja be kívülről, belülről, de az egyházközség pecsétjét is közli, helyenként pedig olyan felvételeket, amelyek az egyházközségek életébe engednek bepillantást. A nagyobb múlttal rendelkező egyházközségek története természetesen bővebben kapott helyet, mint pl. a Kálvin téri gyülekezeté. El kell mondani, hogy nagyon gondosan elkészített tanulmányról van szó, precíz adatkezeléssel, igényes fogalmazással, megjelenéssel. Úttörő jellegű munka, az első összeállítás, amely Budapest összes református egyházközségére és templomára kiterjed. Fontosságában Kovács J. Istvánnak 1942-ben megjelent köteteihez mérhető.3 Külön tanulmány foglalkozik az egyetemi és főiskolai gyülekezet történetével Győrffy Eszter tollából, tekintettel arra, hogy ez a közösség nem tartozott és nem tartozik az egyházközségek sorába, speciális missziónak tekinthető. A tanulmány visszatekint az egyetemi misszió kialakulására, amely a belmisszió egyik területének tekinthető. Gyökerei az 1840-es évekre nyúlnak vissza Londonba, míg Magyarországon 1904-ben szerveződött csak meg Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség néven (ebből lett 1925-től a Magyar Diákok Pro Christo Szövetsége) és nemzetközi anyagi támogatásnak köszönhetően 1920-ban már önálló épülettel rendelkezett Budapesten (Diákok Háza). 1921-ben alakították meg a Magyar Református Diákok Soli Deo Gloria Szövetségét és nem sokkal később szolgálatba lépett az első egyetemi lelkész is. Ezt követően a tanulmány az egyetemi istentiszteleti alkalmakkal és istentiszteletekkel foglalkozik, a különböző fakultások hallgatóinak bibliakörös tevékenységével, kitérve a háború utáni nehéz helyzetben végzett missziói munkára és a diktatúra nyomásának hatására ennek felszámolására. A tanulmány második fele az 1988-ban történő újrakezdést tárgyalja, az újjászervezés fáradhatatlan munkáját, ennek a sajátos belmissziónak a közösségi élet megszervezéséhez való hozzájárulását, amelyben igényt tartot3 KOVÁCS J. István: Magyar református templomok I—II. Bp., 1942. 234 Acta Papensia VIII (2008) 3-4.
