Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 3-4. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: A budapesti reformátusság története (Rendhagyó könyvismertetés)
Műhely határozatokkal, amelyek az egyház teljes életére, a liturgiára, egyházkormányzásra, fegyelmezésre, intézményekre, missziós tevékenységre egyaránt kitértek. A következő korszak az egyház számára nehéz időt jelentett, a diktatúra évtizedeit 1951-1989 között, amikor a hatodik, a hetedik és a nyolcadik budapesti zsinatokra került sor az Állami Egyházügyi Hivatal ellenőrzésével és a zsinatok határozatainak általuk történt jóváhagyásával. Ekkor egyesítették a zsinat és az egyetemes konvent hatáskörét, különösen hangsúlyozva a „szolgálat teológiáját". A református egyház csupán látszatfüggetlenséggel rendelkezett, a valódit elveszítette, jobban mondva a diktatúra megfosztotta tőle. A nyolcadik zsinatot 1987-ben tartották, amelyen elfogadták a nők teljes jogú egyházi szolgálatáról szóló törvényt. A kilencedik budapesti zsinatra 1989-ben került sor, de záróülése 1991-re húzódott át, amit azután további három zsinat követett 2003-al bezárólag. Az ismét függetlenné vált református egyháznak a zsinatokon újra meg kellett tárgyalnia a szervezeti rendet és egyházkormányzatot, létre kellett hoznia az új egyházalkotmányt, módosították a működési rendet mint legfontosabbakat, de foglalkoztak oktatásüggyel, egyház finanszírozással és létrehozták a Károli Gáspár Református Egyetemet. Rendkívül fontosak a tanulmány adatai! A következő részfejezet az egyetemes konventtel (1883), majd a továbbiakban egyetemes és országos konferenciákkal, konventekkel, tanácskozásokkal foglalkozik. Közöttük kiemelten két, korszakváltó politikai esemény hatására tartott konvent jellegű rendkívüli egyházi gyűléssel 1848-ban és 1918-ban. Az egyetemes konvent 1960-ban megszűnt, de 2004-ben létrejött a Kárpát-medencei Magyar Református Generális Konvent 64 egyházmegye, 9 egyházkerület képviselőinek jelenlétében, amely történelmi jelentőségű találkozó volt, történelmi jelentőségű zárónyilatkozat elfogadásával. A tanulmány egyike a kötet legkvalitásosabb írásainak. Nagyszerű, a lényeget ki- hangsúlyozó áttekintés, élvezetes stílusban megfogalmazva, az egyháztörténeti kritériumoknak megfelelve. Alapmunka az egyháztörténettel foglalkozók számára, legyen az akár csak egyetlen egyházközségre kiterjedő vizsgálat! A harmadik nagy fejezet két tanulmányt tartalmaz. Az első szerzője Millisits Máté, aki a budapesti református egyházközségeket veszi sorra, vagyis mindazokat az egyházközségeket, amelyek a főváros mai területén léteznek. Az anyaggyűjtés nagy munkáját segítette az egyházközségeknek előzetesen eljuttatott kérdőív. A szerző egységes szempontok alapján mutatja be az 59 egyházközséget: röviden összefoglalja történetüket, különös hangActa Papensia VIII (2008) 3-4. 233
