Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 3-4. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: A budapesti reformátusság története (Rendhagyó könyvismertetés)
Műhely kevesebb sikerrel ezt valósították meg. A szerző rendkívül bravúrosan kezeli a statisztikai adatokat, de célszerű lett volna valamivel közérthetőbben fogalmaznia, hogy a pusztán érdeklődő olvasónak se menjen el a kedve a kötetek további tanulmányozásától. A II. nagy fejezet egyetlen tanulmányt tartalmaz, amelyben Szantner Viktor a pest-budai és budapesti konventek, továbbá a zsinatok történetét tekinti át, tárja fel azt a folyamatot, amelynek során Budapest a magyar reformátusok országos intézményeinek székhelyévé, református központtá lett. Szól a zsinat jelentésének koronkénti változásáról (lelkészi gyűlés; parciális, azaz egy egyházmegyére vonatkozó; generális, vagyis több egyházmegyét érintő gyűlés), az itt megvitatott különféle ügyekről és a XVI-XVII. század legjelentősebb egyházi gyűléseiről. Elmondja, mit jelent a konvent (javaslatokat tevő, de nem törvényhozó tanácskozás), majd ezt követően az első, a XVIII. században tartott bodrogkeresztúri, bugyi, pozsonyi, pesti konventeket és ezek tematikáját elemzi. Ezután az 1791. évi budai zsinattal foglalkozik, amely az egyházalkotmány létrehozása szempontjából volt figyelemreméltó, ám a törvények megerősítése elmaradt, így a világi túlsúly sem érvényesülhetett. Megállapítása szerint azonban ez a zsinat és a konventek bár az egységes egyház iránti igényt jelezték, azonban ez csak a debreceni alkotmá- nyozó zsinattal következett be. Ezt előzte meg a Debrecenben és a Budapesten tartott konvent, amelyek az országos zsinatot hivatottak előkészíteni. Az 1881-ben megtartott debreceni alkotmányozó zsinat az egyházalkotmányt és a szervezeti formákat nem változtatta meg, a jogszokásokat viszont egységesítette. Tulajdonképpen itt született meg a polgári egyházalkotmány, amelyet az országos zsinatok továbbfejlesztettek. Azért jelentős ennek a folyamatnak végigkövetése, mert rámutat arra a nagyjelentőségű eredményre, hogy a magyarországi reformáció történetében először jött létre szervezetileg egységes magyar református egyház, amely a trianoni békediktátummal megszűnt, de amelynek ismételt megvalósulása reménység és a magyar református egyház közös akarata szerint 2009-ben újra lehetővé válik! A szerző által vizsgált zsinaton megerősítették a zsinati-presbiteri rendszert, meghatározva a felügyeletet gyakorló testületeket, az egyházkormányzás igazgatási egységeit. A református egyház állandó kormányzótes- tülete az egyetemes konvent lett, az egyház parlamentje pedig a 112 tagból álló zsinat. Utóbbi rendelkezik az egyházi törvényhozás körébe tartozó kérdésekről. A következőkben az 1891-1950 közötti zsinatokkal foglalkozik a szerző (tíz évente kellett zsinatot tartani!), az első, a második, a harmadik, a negyedik, az ötödik budapesti zsinatokkal, ezek ülésszakaival (egy-egy zsinat több, 5-10, különböző időpontban tartott ülésszakból állt) és az itt hozott 232 Acta Papensia VIII (2008) 3^.
