Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 3-4. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: A budapesti reformátusság története (Rendhagyó könyvismertetés)
Műhely Elsőként a Budapesti Református Egyházmegye presbitériumának személyi állományát vette nagyító alá 1932-1947 között. Három táblázatot készített: az elsőben az egyházközségek különböző funkciójú tagjai kaptak helyet, a másodikba az azonos időben két egyházközségben szolgálatot vállalók kerültek tisztségük szerint, míg a harmadik adataiból az egyházmegye presbitereinek ciklusonkénti fluktuációja kísérhető figyelemmel. A táblázatokhoz szöveges elemzés csatlakozik. Különösen ez utóbbi szolgál elgondolkoztató tanulságokkal. A következő egység a hívek és a presbiterek arányát elemzi (1/5-öd), rávilágítva a presbiterség morális és mentális feltételeire, arra azonban nem tud választ adni, hogy ezeknek valóban meg- feleltek-e a kor presbiterei, ahogy ennek megválaszolása másutt sem lehetséges. A következőkben a hívek és a presbiterek foglalkozási csoportjait veti össze, két szemléletes táblázat segítségével. Szembetűnő az a számsor, amely igazolja, hogy bár az iparban dolgozók adták a legmagasabb lélekszámát a főváros reformátusságának, azonban a presbiteri tisztségek betöltésében ez egyáltalán nem mutatkozott meg. Utóbbi esetben a közszolgálatban dolgozók és a szabadfoglalkozásúak képviseltették magukat számbeli arányukat jóval meghaladva. Természetesen ezeken belül az alcsoportok (polgári köz- szolgálat, közigazgatás, közoktatás, stb.) helyfoglalását részletesen elemzi a szerző. Ezt azután táblázatos lebontásban teszi szemléletessé. Az ezt követő egység a foglalkozási viszonyokat vizsgálja felekezeti összehasonlításban, majd külön a hívek és a presbiterek foglalkozási viszonyait, három táblázatba foglalva a leírtakat. Külön elemzést szentel az egyes egyházközségek presbitériumának ösz- szehasonlítására foglalkozási főcsoportok, foglalkozási viszonyok, az állami és civil közszolgálatban valamint a magángazdaságban elfoglalt helyük szerint három összefoglaló táblázattal, majd a rangokat, címeket, a szociális rétegződést veszi sorra, két táblázattal ellátva elemzését. Tanulmányát az egyházközségek életébe bepillantást engedő fényképekkel illusztrálja. Megállapítja, hogy a presbitériumok szociális összetételét elit struktúra, túlképviselt középosztály, agilis, a presbitériumokban nagy arányban helyet kapó altiszti réteg jellemezte, de kevéssé képviseltette magát a munkásság. Általában elmondható, hogy mindenhol a legtekintélyesebb összetételű világi elöljárói testület létrehozására törekedtek, a legaktívabb, legalkalmasabb hívekből kiválasztva a tisztségviselőket, mind műveltségüket, társadalmi kapcsolataikat, mind pedig anyagi teherbíró képességeiket tekintve, hozzávetőlegesen tükrözve a gyülekezetek szociális összetételét is. Ez egyébként nem újdonság, minden református közösségben erre törekedtek és többActa Papensia VIII (2008) 3-4. 231
