Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 3-4. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: A budapesti reformátusság története (Rendhagyó könyvismertetés)
Műhely zatlanságból eredő gondokra. Ezt követően 1829-1848 között tekinti át a presbitérium első évtizedeit, képet nyújtva a megalakulás nehézségeiről, jó adatokat adva a presbiterek személyéről (neves arisztokraták, birtokos nemesek, tudósok, politikusok) és teendőiről, tevékenységéről, de áttekinti a presbitérium működését, összetettebb feladatait is. Ebben a tanulmányban ismét kapunk egy áttekintést a reformátusság lé- lekszámának alakulásáról és társadalmi összetételéről, immár a presbitérium oldaláról megközelítve a kérdést, felvázolva azt a folyamatot is, amely a presbitérium társadalmi helyzetének változására világít rá a reformkort követően. A szabadságharc leverése után öt esztendeig az egyházközségi élet is az elnyomatástól szenvedett, amit azután újabb fellendülés követett. Különösen figyelemreméltó időszak Török Pál lelkészségének ideje. A harmadik korszak (1883-1906) a nagyvárosi gyülekezet presbitériumával, az új típusú egyházkormányzat létrejöttével, a tudáselit térnyerésével, megnövekedett feladataival foglalkozik. Ez volt az az időszak, amikor új gyülekezetek szerveződtek a fővárosban (Pesti Német Leányegyház, Buda, Kőbánya, Zugló). 1907-ben hat parókiális kör létezett (Kálvin tér, Józsefváros, Erzsébet- Terézváros, Buda, Kőbánya, Zugló) a Kálvin téri központi, 100 fős presbitériummal, mígnem az 1930. évi zsinat létrehozta belőlük az önálló egyházmegyét. Ezt követően a szerző a presbiterek személyén keresztül összefoglalást ad társadalmi helyükről, származásukról, majd ugyanezt az áttekintést elvégezte a presbitériumba be nem került személyek (Jókai Mór, Lónyay Menyhért, Tisza Kálmán, Tisza István, Arany János) esetében is, megkísérelve rávilágítani az okokra. Végezetül felveti a kérdést: ki felelt meg eszmény szerint a presbiteri tisztségnek? A válasz nem egyszerű és nem is sikerült igazán árnyalt képpel megválaszolnia a szerzőnek sem. A fő fejezet utolsó tanulmányában Kozma István a budapesti reformátusok presbitériumainak társadalmi összetételét elemzi 1932-1949 között. Az 1934. január 1-én életbe lépett új törvénykönyvből indult ki, amelynek értelmében három évente tisztújítást kellett az egyházközségekben tartani. A megadott időszakaszban hat tisztújítás volt, amelyből négynek az eredményét, a megválasztott világi tisztségviselők társadalmi összetételét vizsgálta, forrásként használva fel az 1932-ben, 1938-ban, 1944-ben, 1947-ben a Budapesti Református Egyházmegye címtárait. (A Német Leányegyházzal nem foglalkozik!) Az itt feltüntetett adatokat elegendőnek találta a foglalkozási viszonyok megállapításához, figyelembe véve a multipozicionalitást. Rétegszerkezeti vizsgálatot végzett és az egyes személyeknek megállapította társadalomszerkezeti hovatartozását, nyugdíjasok esetében pedig az aktív életszakaszuk jellemzőit vette figyelembe. 230 Acta Papensia VIII (2008) 3-4.
