Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 3-4. szám - Műhely - Holló Szilvia Andrea: Mészárosok és pékek a budai Vízivárosban
Műhely 1822-ben a régiek közül csak Vénusz Antal94 és a mesterré sohasem váló Schiffer András péklegény nem szerepelt a jegyzékben, a többiek személyükben vagy utódaikban igen és nem is költöztek el. Újabb jeles pékmesterek nyerték el a polgárjogot: Göb Ferenc fehérpék (1776), Zeitlinger Ferenc (1780, mester is), Burghardt János (1782, mester tanácsi engedéllyel), Thoma György (1792, Nezsiderből), Hauszmann Konrád (1796, bajor), Ormitz- hammer Ferenc (1800, mester is, bajor), Schreiber János (1802, Buda), Schluger János (1802), Polak József (1803, előző évben tette le a mestervizsgát, Hannoverből jött), Brey János (1809, csak 1811-ben remekelt), Günther Henrik (1813, elzászi református), Stelz József (1817, stájer), Danczer József (1818, Buda). 1828-ra a korábban számba vett pékek közül 15 személy, illetve család maradt a városrészben ugyanazt a szakmát gyakorolva. Mödlhammer Simonnak özvegye vitte tovább az ipart, Brand tweiner György sorsa egy hagyatéki leltárból és a telekkönyvekből rajzolható meg: háza (642. sz.) 1833- ban adásvétel útján került Lugmayer József pékmester tulajdonába95, de a vagyonos péközvegy, az 1832-ben elhunyt Rísz Józsefné Trautmann Anna is a Brandtweiner-hagyatékból vett házat 1830-ban.96 A legtekintélyesebb buda-vízivárosi pékmester nemes Schluger János kiváltságos helyzetét alkalmazottaival is jelezni akarta. Feleségével egy szolgát, egy cselédet, 3 legényt alkalmaztak. Nagy házuk és kertjük mellett 2 lovat tartottak, földet vásároltak. Az 1828. évi összeírásban szereplő fehérpékek közül 60 év feletti Thoma György nős polgár, háztulajdonos és szőlőbirtokos, az ipart felhagyta (mester: 1792). A 19. sz. házat 1831-ben eladta egy molnárnak. A vele egy házban élő Schreiber Ignác (mester: 1819, polgár: 1828) vagyontalan volt. Schreiber János nős mester, polgár, cselédet tartott, nagy háza és több szőlője volt, még sincs nála összeírva legény, bár nem tudni, kit takart a negye94 1857-ben a 313. sz. ház tulajdonosa Hauszmanné Vénusz Jozefa. 95 Mester: 1832, polgár: 1836. 96 Riszné hagyatéki leltárában tekintélyes ezüstkészletet hagyott hátra, ón- s réztárgyai használati eszközök. Az első szoba legértékesebb tárgya a politúrozott ágypár és a gardrób, s volt több képe is. A második szobában politúrozott szekrények álltak, értékes tükör, hőmérő, s 20 forint értékben könyvek. Bundák lógtak a szekrényben, s borászati eszközök is részletesen szerepeltek. Az egyetlen örököse kiskorú lánya volt. Az asszony egy vízivárosi házat, szőlőt hagyott hátra. A ház berendezése a konyhával alig 300 forintot, a borászati eszközök 75 forintot értek. Készpénz nem maradt, ellenben több mint 300 forint értékű arany- és ezüsttárgy, a textíliák értéke megközelítette, a műhely felszerelése meghaladta a 200 forintot. Az aktíva alig több 200 forintnál, a passzíva viszont szinte teljesen felemésztette a hagyatékot, s mivel szerződések is kötelezték az elhunytat, csak adósság maradt a gyermekre, majd 3000 forint. Acta Papensia VIII (2008) 3-4. 141
