Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 3-4. szám - Műhely - Holló Szilvia Andrea: Mészárosok és pékek a budai Vízivárosban
Műhely kivételes esetben éltek a polgárjog megszerzésének lehetőségével. Ennek úgyis már csak az 1848-as választásokon volt jelentősége, amikor a cenzusban előírt feltételek (céhtagság, jövedelem) igazolásához szükséges okmányok körülményes beszerzése helyett inkább a polgárkönyvre hivatkoztak. A polgár megbecsült személy, néha a valaha jobb napokat látott családok leszármazottai gazdaságilag megrendült státusukat ez által próbálták megtartani. A budai Vízivárosból részletesebben megvizsgált két mesterség, a mészárosok és a pékek esetében a polgárjognak jelentős szerepe volt. A mészárosok 1759- től 1848-ig 27 mestert vettek fel, ebből 17 fő lett polgár. (Kellően népes és kiterjedt famíliában erre nem volt mindenkinek szüksége.) Ha egy polgár neve nem szerepelt a mesterkönyvben, akkor vagy nem budai származású, vagy nem mészáros, mivel a húsfüstölőket is gyakorta közéjük sorolták. A pékek esetében 1771-1848 között a 24 fehérsütő közül 20 fő lett polgár. A XVIII. század végén fehérpékként feltüntetett polgároknak a mesterkönyvben nincs nyoma. A szakma folytatása, az ingatlanszerzés, a széktartás játszott nagyobb szerepet a mészárosoknál, a többségében bevándorló pékek jobban ragaszkodtak a társadalmi rangot biztosító polgárjoghoz. MÉSZÁROSOK Az élelmezési ipart a hatóságok mindig közügyként kezelték és mindennapjaikba a többi iparénál jobban beleavatkozott a város és/vagy a megye: a fogyasztók védelmére bevezették az árszabásokat, ami egyúttal a mesterek anyagi biztonságát is megteremtette, mivel a jövedelem meghatározott időre kiszámíthatóvá vált33 Éppen ezért az élelmezési iparágak, köztük is elsősorban a mészáros mesterség, nagy népszerűségnek örvendett, köreikbe bekerülni nehézségekbe ütközött.34 1833. február 26-án elutasították az egyik legtekintélyesebb budai családból származó Czechmeister Antal mester (Országút) kérését is, aki új széket szeretett volna nyitni a Várban. Ezt a döntést azzal indokolták, hogy ott elegendő egy szék - Birghoffer Ignácé, aki azt apjától örökölte35. 33 BERLÁSZ 1967. 566. 34 BEVILAQUA 1931. 513. 1827. február 21-én özvegy Poschina Ferencné arra hivatkozva kért - végül eredménytelenül - székjogot a Helytartótanácstól, hogy prágai születésű férje, aki ezred-mészáros mester volt 1790-ig, s Budára visszatérve 1794-ben mesterjogot kapott, 1805-ben tönkrement. Attól kezdve városi szolgálatban állt, 20 évig fertálymesterként dolgozott. Nyomorgó özvegye a mészárosságban remélte megtalálni boldogulását. 35 Opificia personalia = el nem adható, nem örökíthető szék; opificia reale = öröklött szék. BEVILAQUA 1931.555. 122 Acta Papensia VIII (2008) 3-4.
