Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 3-4. szám - Műhely - Holló Szilvia Andrea: Mészárosok és pékek a budai Vízivárosban
Műhely mesterfelvételi kérelmét például a céh elutasította, mivel a pesti céh, ahol tanult, születési és felszabadítási papírjait visszatartotta, ugyanis lopással gyanúsították28, bár a fenyítő bizottság végül hamisnak ítélte a vádat. A céhek ragaszkodtak a 24. életév betöltéséhez, a városi tanács viszont 20 éves kortól megadta a mesterjogot, arra való hivatkozással, hogy a törvény (1840. évi XVI.te.) ezt tekinti a nagykorúság határának. A felvételnél Pesten és Budán egyaránt előnyt jelentett, ha valaki helybéli, de legalábbis honos. A kérelmezők 2/3 része valóban magyarországi származású volt. (Bécsben ezzel szemben az arány 50-50%.) A céhbe lépés második fázisa a tanácsi döntéstől a céhbe való beírásig terjedő időszak, ami több év is lehetett. Feltétele a remek elkészítése. A tanácsi- lag felvett mester helyzete ugyanis még nem sokban különbözött a legényétől: nem önálló iparűző, nem tarthatott legényt, nem nyithatott boltot, nem bérelhetett mesterjogot, műhelyekben sem alkalmazhatták, miközben zömmel már családosak29 A mesterré válás nehézségei miatt sokan dolgoztak kontárként, főleg az asztalosok, lakatosok, mivel az egyénileg dolgozó legényt a céhbeliek kontárnak tekintették akkor is, ha már a tanácsi mesterjogot megszerezte30. A céhbe jutás megakadályozására számos módszer létezett: visszaadták a remeket, magasabb díjat fizettettek a jelölttel, a felvehető mesterek számát hivatalosan limitálták. A remek minőségének megállapítása is szubjektív, bár általában azonos feladatokat kellett végrehajtani. Az idősebb legények felvételét a tanács támogatta, a céhek viszont nem, ugyanis „ha a ezéhhe való bevétele előtt meghalna, a város terhére esne", özvegye nem kaphatna a mesterség űzésére legényeket31 A tőkeigényes céhek pedig azokkal voltak előzékenyek, akik mesterfiak, vejek, vagy mesterözvegyet vettek el, táblalegények, vezető legények - ők ugyanis nem növelték a mesterszámot, mert meglévő műhelyt készültek átvenni.32 A mesterek a XVIII. században többnyire polgárjogot is szereztek. A XIX. század folyamán, egészen az 1830-as évekig azonban a szabad királyi városokban csökkent a polgárfelvételek száma, majd - némi átmeneti emelkedés után - teljesen vissza is esett. Ezzel ellentétben Budán éppen a század elején tapasztalható emelkedés, az 1830-as évektől pedig folyamatos a csökkenés. Egyes szakmák (pl. lakatosok) az 1840-es években már egyáltalán nem vagy csak 28 BFL IV. 1002.j. 1864/1843, 1845: 28 DÓKA 1972. 107. 30 DÓKA 1972.105., 108. 31 Idézi: DÓKA 1972.105. 32 DÓKA 1972.105-106. Acta Papensia VIII (2008) 3-4. 121
