Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 3-4. szám - Műhely - Holló Szilvia Andrea: Mészárosok és pékek a budai Vízivárosban
Műhely tartalmas, de sok benne a becsült vagy bemondáson alapuló adat.11 Az ív az iparűzésre vonatkozó számos hasznos információ gyűjtőhelye (foglalkozás, legények száma, egyéb kenyérkereseti forrás, éves foglalkozási adatok), és viszonylag teljes körű. Alapforrás az 1857. évi népesség összeírás vízivárosi adatsora is.12 A német nyelvű íveken a következő adatokat rögzítették: családi és keresztnév; a háztartásban elfoglalt helyzet; születési év; foglalkozás. Egy házon belül lakásonként írták össze a háztartásokat, a lakások és a háztartások száma viszont nem egyezett meg, egyes családok több egymás melletti lakást béreltek. Elsőként a családfő és házastársa, majd születési sorrendben a fiú- s lánygyermekek, ezt követően az egyéb rokonok, legvégül az alkalmazottak és albérlők vétettek föl az ívre. A családi nevet csak akkor tüntették fel külön, ha az eltért a háztartásfőétől (pl. fogadott gyermek, rokon, idegen). Konkrét foglalkozás többnyire csak a háztartásfő neve mellett szerepelt, a többiekét a foglalkozási csoport rovatban jelezték. A rovatok elnagyoltak, a társadalom különböző rétegeit tömörítik: gyáros-iparos, kereskedő, pap, tudós-művész, egészségügyi dolgozó, ingatlantulajdonos, ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági segédmunkás, napszámos, egyéb foglalkozású (pl. eltartott). A születési évszámot gyakorta elírták, főleg a XVIII. század végén születettek esetében (pl. 1798 helyett 1898 szerepelt). A vallás rovatban a római és görög katolikus, református, evangélikus, unitárius, görögkeleti, izraelita felekezet szerepelt, a többieket az egyéb rovatba sorolták. Három családi állapotot különböztettek meg: nem házas, házas, özvegy. Az elvált vagy házastársuktól tartósan különélő személyek státusát esetleg szöveges megjegyzésben közölték, de őket a házas rovatban írták össze. A távollevők esetében a pontos tartózkodási hely megnevezése és a távoliét indoklása sokszor hiányzott. A katonai célú összeírás a testi hibásokra megkülönböztetett figyelmet fordított.13 A gazdasági összeírások országszerte különös figyelmet fordítottak a kézművesekre, mivel a legényekkel, inasokkal együtt céhbe kb. az iparűzők 70- 80%-a tartozott (a kontárok, zsidók, gyárosok nem). Ez a tekintélyes szám 11 Az 1828-as összeírás szellemi atyja, Ludovicus Nagy a vízivárosi Szent Anna plébánia halotti anyakönyve bejegyzése szerint e városrészben hunyt el 1831-ben, 52 évesen. 12 BFLIV. 1106 e. 13 A 19 fogyatékos közül 17 férfi, 2 nő volt, a férfiak a nyolc invalidus kivételével általában 13-20 évesek. Valószínű, hogy a nők és az idősebb férfiak körében a feltüntetettnél nagyobb arányú fogyatékosságot találtak (1870-ben Budán 731 testi hibást írtak össze, bár akkor már több elmegyógyintézetet is felállítottak), de katonai célból ezek a személyek érdektelenek. A fogyatékosságok típusát tekintve 4 vak, 2 süketnéma, 1-1 elmebeteg, epilepsziás, sánta, nyomorék, súlyosan rokkant volt. KŐRÖS! 1873. 118 Acta Papensia VIII (2008) 3—4.
