Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - Mózessy Gergely: „Érdemei elismeréséül..."
Műhely modorával, még el nem felejtett múltjával és a gyűléseken mondott langyos és tartalmatlan, sőt végtelenül unalmas beszédeivel."53 (Itt kell hangsúlyoznunk, hogy Mórász Pál a szakirodalomban felmerült ügynöki volta nem bizonyítható. Maga a feltételezés onnan eredt, hogy egy állambiztonsági forrás kissé pontatlanul fogalmazza meg az „Aspiráns" fedőnevű ügynök kilétét, beosztását „irodaigazgató és titkár" titulussal rögzítve. E szöveg azonban rögzíti „Aspiráns" életkorát is, mely nem egyezik meg Mórászéval; egyezik viszont a korabeli püspöki titkáréval, aki azonban irodaigazgatói tisztet soha nem viselt. Ugyanezen dosszié más részén „Aspiránsról" személyét egyértelműen beazonosító életút-ismertetést találunk.54 A szakirodalom azonban automatikusan a magasabb beosztáshoz kötötte „Aspiráns" kilétét - tévesen.55) 1956 októbere után az egyházon belüli erőviszonyok is látványosan megváltoztak. Az Állami Egyházügyi Hivatal időlegesen tetszhalott állapotba került. Már a forradalom leverése után, de a még élvezett intézkedési szabadságban Shvoy Lajos püspök megszüntette a kényszerdispozíciókat. 1956 decemberében hazarendelte Székesfehérvárra az állam által Dunabogdányba száműzött segédpüspökét, Kisberk Imrét, és rábízta - az eltávolítása előtti állapotot helyreállítva - a székesegyházi plébánia vezetését; irodaigazgatónak pedig az 1946-52 között bebörtönzött Bejczy Gyulát tette meg. Mórász Pál mindkét hivatalától azonnal megvált 1956. december 8-án, s maradt pusztán templomigazgató.56 Mire az állam kezdett volna 1956 után ismét erőre kapni egyházi kérdésekben is - Kisberk Imre segédpüspököt például minden papi szolgálattól eltiltva ismét kitiltották Fehérvárról 1957. január 25-én -, addigra a Vatikán teremtett merőben új helyzetet. „A római Sacra Congregatio Concilii 1957. január 21-én 20.504/D. szám alatt decretumot bocsátott ki, amelyben az AEH kívánságára kinevezett vikáriusokat, irodaigazgatókat - azzal az indoklással, hogy „kinevezésük az egyházi törvényekkel nem volt megegyező, működésük pedig nem az eddigi szokásos módon történt” - állásuk további gyakorlásától eltiltotta. Okét a püspöki irodai, kanonoki, székesegyházi plébánosi, esperesi, teológiai tanári és elöljárói, valamint Budapesten és a püspöki székvárosokban plébánosi tisztségre alkalmatlanoknak (inhabilisnek) nyilvánította. Ezekre az állásokra a Szentszék előzetes hozzájárulása 298 Acta Papensia VII (2007) 3-4. 53 ÁBTL 3.1.5 M-37067 „Pál" 34.; M-37067/1 „Pál" 47, 71.; M-37067/2 „Pál" 200-201. 54 ÁBTL 3.1.5 0-14963/1 „Canale", 330., ill. 294-297. Előbbit idézi KISZELY Gábor: Állam- biztonság (1956-1990). Bp., 2001.114. 55 Pl. TOMKA Ferenc: Halálra szántak, mégis élünk! Egyházüldözés és az ügynökkérdés 1945-1990. Bp., 2005. 308-309. 56 SzfvPL - No.7211 - Sz.N./1956.; MÓZESSY Gergely: A székesfehérvári székesegyház fél évszázada. Történelmi vázlat. = SZARKA 2003. 410-411.
