Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Műhely - Pálmány Béla: A jogakadémiák szerepe a reformkori politikai elit képzésében
Műhely szellem elterjedését, ezért szigorú cenzúrát és mindenre kiterjedő figyelmű rendőrállamot tartottak fenn. Az új eszmék a magyar jogtudomány terén is meghonosodtak. Werbőczy Tripartituma ugyan továbbra is a jogrend alapja maradt, azonban - mint a reformkori pataki és pozsonyi diákmozgalmakat mintaszerű alapossággal feltáró Csorba Sándor és Horváth Pál jogtörténész professzor rámutattak - a Martinovics-féle mozgalom keretében kristályosodott ki a korabeli jogrend felszámolását hirdető pozitív jog, amely a tulajdon szabadságát, a jogegyenlőséget és a polgári szabadságjogokat tartotta megvalósítandó célnak. A korabeli magyar társadalmi közgondolkodásban egyre világosabbá vált a felismerés, az osztrák birodalomtól való függőség béklyói között semmi esélye nincs a magyar nemzeti és polgári szabadság megteremtésének. 12 Ráadásul az 1814-es Napóleon elleni győzelem diadalmámorában Ferenc császár és udvara politikai vezetői, hatalmuk abszolút jellegének erősítése végett, nyíltan felszámolták a magyar rendek önkormányzatát, 12 éven át nem hívtak össze országgyűlést, és sem a vármegyékben sem a szabad királyi városokban nem tartottak tisztújításokat. Mindez azonban erős ellenhatást váltott ki: a hagyományos vármegyei politizálás 1822-re eljutott a törvénytelenül kivetett adókkal és újoncozással szembeni nyílt ellenálláshoz, a közpolitikái gondolkodás pedig radikalizáló- dott. A nemzeti mozgalom első csatája Kazinczy Ferenc vezetésével a magyar nyelv megújításáért, a szépirodalmi fórumok megteremtéséért folyt, ehhez kapcsolódott a történelmi alkotmány megőrzéséért vívott országos küzdelem. A Luther, illetve Kálvin hitvallását követő két protestáns egyházat különösen ellenségesen kezelte az udvar és az állami hivatalszervezet. A Helytartótanács főfelügyeleti jogára hivatkozva sokszor durván beavatkozott a belügyeibe és jelentést kért mindenről és mindenkiről. Ugyanakkor sem alsó-, sem közép-, sem felsőszintű iskoláik nem részesültek a közalapítványok anyagi alapjaiból, ezért a jómódú református és evangélikus főnemesek és birtokos köznemesek alapítványaira és támogatására, illetve angol egyetemek, holland és svájci szervezetek adományaira számíthattak csupán. Miután a külföldi egyetemekre való kijárást a Martinovics mozgalom után végképp megtiltották, a protestáns diákok csak belföldi kollégiumokban, líceumokban tanulhattak - ám a „felforgató" eszmék beáramlottak ezek falai közé is, a legjobb tanárok a legkorszerűbb műveltséganyagot közvetítették diákjaik felé. A hagyományos 12 CSORBA Sándor: Reformkori diákegyesületek Patakon és a Társalkodási Egyesület Pozsonyban. Bp., 2000. 11. 94 Acta Papensia VII (2007) 1-2.
