Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Műhely - Pálmány Béla: A jogakadémiák szerepe a reformkori politikai elit képzésében
Műhely latin nyelv, egyházi filozófia, jogtudomány és szónoklattan mellett mindinkább növekedett a természettudományok - fizika, biológia, földrajz - szerepe az oktatásban, 1792-től ezek tanítása anyanyelven folyt és idővel egyre bővült. Mindez erősítette a diákság nemzeti öntudatát, melynek legfőbb hordozója az édes anyanyelv művelése, pallérozása lett. Csorba Sándor kutatásai nyomán immár teljes a képünk a diákok tanításon kívüli iskolai életéről. A legnagyobb megbecsültséget élvező jogászi képzettség megszerzésére felkészülve a joghallgatók diákegyesületeket hoztak létre, három szintéren: iskolai, megyei és országos jellegű csoportosulásokban.13 Az országgyűlési ifjúság az 1832/36. országgyűlésen tette meg a döntő lépéseket saját szerveződése érdekében. A fő célkitűzés az önképzés volt, a felkészülés az irodalmi és a közéleti pályákon való sikeres előmenetelre. Sárospatakon 1814-ben jött létre „Pánczélország" és Királyi Tábla, a soproni evangélikus líceumban 1827-ben alakították meg „Deákkuti vármegyét", Eperjesen 1832-ben kaptak engedélyt az iskolaszéktől „Vármegye" felállítására. A sárospataki Református Kollégium, melynek főgondnoka, gróf Teleki József, a királyi tábla bírája, a Magyar Tudós Társaság első elnöke saját vagyonából is sokat áldozott az intézmény és könyvtára fejlesztésére - alapító, híres professzora, Kövy Sándor neve 36 éven át, 1793-1829 között fémjelezte a hazai jogászképzést és keze alól később politikusként, tudósként országos hírnevet szerzett tanítványok sora került ki. Elég, ha Kossuth Lajosra, Szemere Bertalanra, Lónyay Gáborra, a „mindenes" Fáy Andrásra, az agrártudós Balásházy Jánosra, a nyelvész Fogarasi Jánosra, a ma legismertebbekre utalunk. Kövy professzor tanítványait egy „Pánczél vármegyének" nevezett gyakorlótéren vezette be a szónoklás, a vitatkozás, a magyar, latin és német nyelvű iratfogalmazás, a különböző hivatali beosztások ügyintézésének és más vármegyei feladatok elméletébe és gyakorlatába. A tanórákon kívül tartott összejöveteleken a diákok a vármegyék valamennyi tisztségét eljátszották és gyakorolták. Választottak tanáraik közül főispánt, maguk közül alispánokat, főjegyzőt, pénztárost, adószedőket, szol- gabírákat stb. Pecséteket használtak, kidolgozták saját szabályzataikat, a közgyűléseken kormánypárti, illetve ellenzéki szellemben szónokoltak, minden összejövetelről pontos jegyzőkönyveket vezettek, valósághű peres és igazgatási iratokat fogalmaztak az előírt tartalmi és formai kötelmek szerint. Pánczélország és Nándorország évente egyszer országgyűlést hívott ösz- sze ahol a törvényhozás szerepeit is eljátszották. Emellett képzeletbeli Kirá13 Uo. 16. Acta Papetisia VII (2007) 1-2. 95
