Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Műhely - Pálmány Béla: A jogakadémiák szerepe a reformkori politikai elit képzésében
Műhely va a nemzet fejlődéséért folytatott küzdelmeiket és vívmányaikat. De e há- rom-négytucatnyi hírességen kívül több ezer mára teljesen ismeretlen ember nevével is találkozunk a listákon, akiket azonban a maguk korában és szőkébb környezetükben — vármegyéjükben, városukban, egyházi testületükben -, nagy tudásukért, képzettségükért, szilárd jellemükért sokra becsültek, és e közbizalom őket a küldő közösség érdekeinek, céljainak képviseletére és érvényesítésére a legalkalmasabbnak tekintette. Jómagam az 1848/49. évi országgyűlés képviselőinek és felsőházi tagjainak történeti almanachjának1 szerkesztése és részben megírása után az elmúlt öt évben a reformkori országgyűlési tagok, követek életútját igyekeztem feltárni. A genealógia hagyományos eszköztára, a családfák, személyi életadatok összeállítása mellett az archontológia (világi vagy egyházi intézmény élén álló, illetve személyzetéhez tartozó tisztségviselők kilétének és működési idejének megállapításával foglalkozó segédtudomány)2 módszereit és forrásait is fel kellett használni a hivatali pályafutás bemutatásához. Mindez azonban még nem bizonyult elegendőnek, mert mind az életpályája, mind az általuk képviselt politikai elvek és nézetek kialakulásának szempontjából a családi háttérrel egyenrangú jelentőséggel bírt az iskolázottság, az ott elnyert szakmai képzettség jellege is. Mindezek együtt adnak képet egy pontosan körülhatárolható társadalmi csoport - jelen esetben az országos politikai elit - szociális ismérveiről, jellegzetességeiről. A társadalomtörténet mindig új kutatási eljárásokat keres a régmúlt korok személyei, csoportjai életének bemutatására. Ilyen új metódus a prozo- pográfia, amely „az emberi viselkedés tanulmányozása, összegyűjtött életrajzok segítségével, amelyek révén az emberi viselkedésre olyan személyes háttér ismeretében kívánnak magyarázatot adni, mint a nem, iskolázottság, életkor, jólét, társadalmi és családi helyzet." Első alkalmazója Sir Lewis Namier - eredeti nevén Ludwik Bernstein Niemirowski (1888-1960) - lengyel zsidó születésű brit történész, aki iskolát teremtett az események és intézmények (különösen a parlamenti választások) részletes elemzésében és a maguk teljességében feltárta a résztvevő egyének motivációit.3 A prozopográfia az utóbbi évtizedben honosodott meg nálunk. Eredményeiről konferenciánkon Kovács I. Gábor módszertanra összpontosító elő1 Az 1848/49. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk. Pálmány Béla. Bp., 2002. 2 Magyar történelmi fogalomtár A-K. Szerk. Bán Péter. Bp., 1989. 35. 3 Cambridge Enciklopédia Szerk. David Crystal. Bp., 1992. 980., 1143. Acta Papensia VII (2007) 1-2. 85
