Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Műhely - Pálmány Béla: A jogakadémiák szerepe a reformkori politikai elit képzésében
Műhely ban a bécsi kongresszustól a berlini konferenciáig tartó időszakban (1815- 1870) a diplomácia, a háború és béke kérdése a koronás uralkodókat személyükben megillető jogosítvány volt. A magyar Szent Korona országai és tartományai - Magyarország, Erdély, Horvátország, Szlavónia, Dalmácia és Fiume -, minthogy dinasztiájuk közös volt a Habsburgok örökös tartományaival, modern értelemben csak korlátozott önállóságot élveztek és a független államiságot egyedül a törvényhozó országgyűlés testesítette meg. Jól ismert, hogy a rendi diéták 1608-tól két kamarából álltak. Az alsótáblán a „Karok és Rendek", vagyis a nemesi vármegyék, a szabad királyi városok továbbá a katolikus káptalanok követei bírtak (nem egyenlő) szavazati joggal, mellettük a Királyi Tábla előkelő bírái mint jegyzők és a távollévő mágnásokat képviselő fiatal jogászok ültek statisztaként. A felsőtáblán a római és görög katolikus, illetve 1790-tól a görög ortodox főpapok - érsekek és püspökök -, továbbá születési jogon a Magyar Korona tartományaiban birtokkal bíró és lakó mágnások - hercegi, grófi, bárói rangú 20 év feletti főnemes férfiak - üléseztek. A két tábla egymással és az uralkodóval közös akaratra jutva hozta meg a törvényeket. 1848-ban ez a törvényhozási szervezet gyökeresen megváltozott, mert az áprilisi törvények kimondták az állam polgárainak törvény előtti egyenlőségét, és a „nyomorult adózó nép" is választójogot nyervén, részvételi jogot kapott a népképviseletivé formált 450 tagú országgyűlésben. A „független, felelős magyar kormány" hivatalai immár nem az uralkodó tanácsadó és végrehajtó szerepű „dikasztériumai" voltak, mint a bécsi Udvari Kancellária, a budai Helytartótanács és Magyar Udvari Kamara, hanem a pesti ország- gyűlésnek felelősséggel tartozó minisztériumok, amelyek feladat- és hatásköre immár kiterjedt a honvédelemre, a pénzügyekre és korlátozottan a kül- ügyekre is. Nyilvánvalóan a törvényhozó testület tagjai képezték a magyar és horvát politikai elitet az 1848 előtti harmadfél évszázadban, de az 1825-1848 közötti korszakban, a „reformkorban" is. Kik voltak és honnan jöttek a diéták szereplői, a követek? Az országgyűlések 1790 óta nyomtatásban, latinul és magyarul is kiadták „Diarium" nevezetű naplóikat és az irománynak nevezett megtárgyalt javaslatokat, jelentéseket, mai kifejezéssel: önálló indítványokat. Az 1790 és 1848 között tartott 15 országgyűlésnek van egy visszatérő irománytípusa, a „Series", amely a felső- és alsótáblára a király által meghívott és ott igazoltan jelen lévő, „székkel és szóval" bíró tagok és követek névsora. E jegyzékeket áttekintve még a korszakot behatóan ismerő történészek számára is vegyes társaság felett tarthatunk szemlét. Részint jól ismert személyiségek ők, akiknek emlékét máig utcanevek, szobrok örökítik meg, méltat84 Acta Papensia VII (2007) 1-2.
