Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Műhely - Pálmány Béla: A jogakadémiák szerepe a reformkori politikai elit képzésében
Műhely PALMANY BELA A iogakadémiák szerepe a reformkori politikai elit képzésében 1848. ESZTENDŐ FORRADALMI VÁLTOZÁSAI Magyarországon a polgári íjogrend és államszervezet alkotmányba emelésében csúcsosodtak ki. Az előző negyedszázad — a reformkor —, a magyar nemzet históriájának egyik legszebb, példamutató korszaka, melyben a politikai és gazdasági elit vezető szerepet vállalt a nyelvi, állami közösség hagyományaira építő modernizálásban. A polgárosodás folyamata szellemileg, filozófiailag már a XVIII. sz. közepén megkezdődött a felvilágosult abszolutizmusnak az államot korszerűsítő intézkedéseivel, a széles néprétegek életére ható lassú, ám lényeges változások robbanásszerű átalakulássá csak az 1830-1840-es években váltak. A politikai küzdelmek két kulcsszava az 1820-1849 közötti időszakban is a lojalitás valamint az alkotmányosság volt. A patrióták, a nemzeti liberális eszmék hívei, vagyis a szabadelvűek az Aranybulláig visszanyúló, ősi, de egységes chartába soha nem foglalt, hat évszázad során alkotott sarkalatos törvényekkel erősített alkotmány további, lényeges átalakítását, a korszerű nyugat- európai és észak-amerikai alkotmányokhoz való igazítását tartották küzdelmeik erkölcsi és jogi alapjának, és azt remélték, hogy ennek szükségességéről meggyőzik az uralkodót is. A másik politikai oldal, a konzervatívok éppen az ősi alkotmány megőrzését és védelmét tartották fő céljuknak - mind az uralkodói abszolút hatalmi törekvésekkel, mind pedig a „felforgató" új eszmékkel szemben. Számukra mindenek felett való volt a hűség „ő legszentségesebb császári és királyi felsége" és a Habsburg dinasztia iránt, melynek hatalmát Isten kegyelméből eredeztették. Ebből eredően a fennálló társadalmi berendezést és jogrendet, így a nemesi kiváltságokat és a köznép alávetettségét is isteni akaratnak tekintették. Az alkotmányosság és a lojalitás egyaránt a törvényesség alapján állt, a törvényeket az országgyűlések alkották. A jogképes ún. „országlakosok" a pozsonyi országgyűlések két kamarájában, az alsótáblán és a felsőtáblán vitatták meg és döntöttek a legtöbb fontos belpolitikai kérdésben. A külpolitikába a magyar országgyűlésnek semmilyen beleszólása nem volt. EurópáActa Papensia VII (2007) 1-2. 83
