Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Műhely - Kovács I. Gábor: Prozopográfiai források és módszerek felhasználása a magyar társadalomtörténetben
Műhely Adatgazdag prozopográfiánk lehetőséget adott a társadalmasodás folyamatának a társadalomszervezet alakulásának egy harmadik fajta megközelítésére is. Dolgozatunkban mindvégig igyekeztünk szisztematikusén bemutatni a Tóth Zoltán által leírt rendi-jogi mintázatú státusoknak, minősítő tényezőknek, értékképzeteknek, társadalomszervezeti elemeknek, formáknak, rítusoknak a társadalmi szereplők közreműködése folytán való fennmaradását s ugyanakkor a polgári viszonyok közötti elváltozását, elvál- toztatását. Az első megközelítésben használt tengelyek és dimenziók segítségével meghatározott társadalmi csoportok inkonzisztenciáját sok esetben éppen ezek a különböző eredetű rendi-jogi mintázatú státusok, felekezeti és etnokulturális csoportok illetve ezek eltérő útjai, különböző ritmusú változásai okozzák, magyarázzák. Már az alapvető dimenziók kombinálása közben megmutatkozott néhány ilyen szociokulturális, etnokulturális alakzat, felekezeti-művelődési tömb: a felvidéki német, városi gyökerű, evangélikus értelmiség; a városi római katolikus iparosság; az asszimiláns zsidó értelmiség változatai; a több generáció óta államszolgálatban álló római katolikus hivatalnokság. De ebbe a sorba tartozott a református kollégiumok és partikuláik valamint a hozzájuk kapcsolódó parókiák és kisiskolák hálózatában, erőterében formálódó sajátos értelmiségi csoport is. Ezeknek a jobbára rendi-jogi gyökérzetű, mintázatú alakzatoknak a prozopográfiai alapvetésünkre támaszkodó megelevenítő leírása még előttünk álló feladat. Ebben segíthet az etnokulturális háttér, a képzési utak, a kultúra és életforma valamint a kapcsolathálók pontosabb megrajzolása illetve a nagyszülők további kutatása. Most - a hely szellemének és a konferencia tematikájának megfelelően - kiemelve egyet az említett alakzatok, felekezeti, művelődési tömbök közül, röviden annyit jelzünk, hogy a református egyetemi tanárok felmenői javarészt a patinás református kollégiumok művelődési köréből kerültek ki. Több generációra visszamenően lelkész, tanár és tanító családokból származtak. Kiugróan magas arányban kisnemesi famíliákból és meghatározóan mezővárosi vagy falusi környezetből jöttek. Befejezésül és összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy amint azt láttuk, a nagy keresztmetszetű, változó és adatgazdag prozopográfia lehetőséget, alapot adott illetve ad arra, hogy az elittagok, az egyetemi tanárok atyáit, mint középosztályi/ alsó középosztályi mintát három különböző metodikával eltérő szerkezetekbe rendezzük. A háromfajta szerkezeti leírás a változók különböző kombinációit használva más-más karakterű ugyan, de össze is függ egymással. Annyiban mindenképpen, hogy mind a három kísérlet Acta Papensia VII (2007) 1-2. 71
