Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Műhely - Kovács I. Gábor: Prozopográfiai források és módszerek felhasználása a magyar társadalomtörténetben
Műhely utodállami területeken. Hasznosítjuk a Kolozsváron hiánytalanul meglévő egyetemi beiratkozási lapokat, de a rendek megmaradt novicius jegyzékeit is. Feldolgoztuk a VKM fennmaradt iratsorozatait 1950-ig. Itt, valamint az egyes •egyetemek levéltáraiban sok személyi adatlapot, egyetemi tanári pályázati anyagot találtunk jó életrajzokkal. Sok adat volt az 1945 utáni igazolóbizottsági és bélistázási iratokban. Kiaknáztuk az MTA kézirattárának iratsorozatait, köztük a Gulyás-féle cédulaanyagot. Kutattuk az 1941-es nép- számlálás fennmaradt lakásíveit s helyenként más régebbi népszámlálási anyagokat is, valamint több választói névjegyzéket. A könyvészeti és a levéltári kutatást adott esetben igyekeztünk kiegészíteni a leszármazottak felkutatásával, megkeresésével, a családi iratok és a családi emlékezet hasznosításával. A feldolgozott forrástípusok sokféleségét azért soroltuk fel, hogy nyomatékosan érzékeltessük, mennyire más módszerről van itt szó, mint néhány tömeges forrássorozat rutinszerű vagy akár körültekintő lekódolásáról. A már feldolgozott források, megismert adatok nyomán tudtunk mindig továbblépni újabb és újabb forrásokhoz. így tudtuk adatainkat filológiailag mérlegelni, több felől ellenőrizni, megerősíteni, pontosítani, ütköztetni, korrigálni, értelmezni, árnyalni, gazdagítani, hogy az apák helyzetét, aspirációit, mozgásait alaposabban megismerjük. Ez persze nem valami nagy újdonság, hiszen ez az újkorban professzionalizálódó történeti diszciplínák alapmódszere. Ami kicsit más, az a tömegesség, hiszen kutatásunkban 568 illetve 1550 egyedi eset intenzív feltárásáról, sok-sok atya életpályájának társadalomban való elhelyezkedésének, mozgásának egyenkénti összefilologizálá- sáról volt szó. Ennek a módszernek legbrutálisabb jellemzője az, hogy borzalmasan időigényes. Eleve ilyen kutatást áz ember hideg fejjel nemigen tervez. A mi vizsgálatunk is a minél alaposabb megismerés vágyától hajtva, de azért sok véletlenszerűséggel, intuícióval alakult így az idők folyamán. Mint láttuk, munkánk során nélkülözhetetlenek voltak a kitűnő prozopográfiák, a sokféle adattár, amelyeknek a száma örvendetesen szaporodik, s amelyek a további történeti, társadalomtörténeti kutatások biztos infrastruktúráját képezik. Ugyanakkor a mi kutatásunknak is megbízható hozadéka lett egy, sok dimenzióra, sok változóra kiterjedő, sokféle adatot tartalmazó prozopográfia, amit nyilván majd mások is használhatnak. A hagyományosabb értelemben vett, viszonylag kevesebb adattal dolgozó prozopográfiák feldolgozásának vagy több prozopográfia kombinált statisztikai elemzésének fontos eredményei lehetnek, érdekes összefüggésekre bukkanhátunk. Ezek korrekt elkészítéséhez is a történeti módszerek sokaságát kell mozgósí68 Acta Papensia VII (2007) 1-2.
