Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Szemle - Források és ritkaságok a győri színjátszás történetéből a 17. század elejétől 1849-ig
Szemle Szemle Források és ritkaságok a győri színjátszás történetéből a 17. század elejétől 1849-ig. I. Szerk. Bana József-Márfi Attila. Kiadja: Győr Megyei Jogú Város Levéltára. (Városi Levéltári Füzetek, 9.) Győr, 2007.172 p.+képmell. Győr megyei jogú város 1993-ban alapított (újjászervezett) levéltára az elmúlt másfél évtizedben figyelemre méltó könyvkiadói tevékenységet fejtett ki, mellyel a levéltári szakma elismerését is kivívta. A Győri Tanulmányok, a Győri Tanulmányi Füzetek, a Városi Levéltári Füzetek c. sorozatok darabjai, a sorozaton kívüli önálló kiadványok mára kiskönyvtárrá álltak össze. A jó közönségkapcsolatnak köszönhetően a munkák egy jelentős része az intézmény honlapján ingyenesen hozzáférhető. A levéltár legújabb kiadványa, mely a győri színjátszás bemutatására vállalkozik, nemcsak a szőkébb szakmai nyilvánosság, hanem a művelődéstörténet iránt érdeklődő szélesebb közönség igényeit is kielégíti. Az érdeklődés azért is indokolt, mivel Győr mezőváros, majd 1743-tól szabad királyi város gazdasági és kulturális tekintetben is az Eszak-Dunántúl legfejlettebb városa volt, amely Magyarország politikai fővárosával, Pozsonnyal és a Habsburg- birodalom központjával, Béccsel is szoros kapcsolatokat ápolt. A győri színjátszás - amint a kötet anyaga is bizonyítja - a jezsuita iskolai színjátszással kezdődött, mely a rend feloszlatásáig (1773) tartott. Ezzel párhuzamosan kialakult a német (1742), majd a magyar (1811) nyelvű színjátszás, az iskolai színjátszás pedig a bencés gimnáziumban, a katolikus papneveldében és a jogakadémián folyt tovább. A reformkorban jelentősen nőtt a színházügy társadalmi támogatottsága, amelyet két intézményes formában öltött testet: előbb a Színházépítő Egylet (1833), majd a Magyar Színészbiztosító Egylet (1840) alakult meg. Az első fából készült játékszínt 1768-ban építették, amely az 1784. évi árvíz során elpusztult. A másodikat 1785-ben emelték. A harmadik színházat - az ország negyedik állandó színházát - viszont már maradandó anyagból emelték 1798-ban német színtársulatok fogadására. Előbb magánszemélyek tulajdona volt, 1804-től viszont a város vásárolta meg és üzemeltette. Voltaképpen a városi adminisztrációnak köszönhető, hogy sok forrás fennmaradt a teátrum működéséről. Acta Papensia VII (2007) 3-4. 357
