Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Szemle - Források és ritkaságok a győri színjátszás történetéből a 17. század elejétől 1849-ig
Szemle A városi polgárság szórakozási igényeit a legnépszerűbb bécsi és pozsonyi német színtársulatok, illetve a neves magyar vándortársulatok elégítették ki. Győrben kezdte pályafutását Ferdinand Raimund osztrák drámaíró és költő, de fellépett itt társulatával a Mozart Varázsfuvola c. művének szövegírója, Emanuel Schikanender is. A magyar szerzők közül többek közt Kazinczy Ferenc, Kisfaludy Károly, Kisfaludy Sándor, Kovács Pál művei is színre kerültek. (Katona József még színészként mutatkozott be Győrben.) Benke József, Balogh István, Kilényi Dávid, Komlóssy Ferenc társulataiban kiváló színészek (pl. Déryné Széppataki Róza, Lenvayné Hivatal Anikó, Komlóssy Ferenc, idősebb Latabár Endre, Lendvay Márton, Szuper Károly stb.) játékával ismerkedhetett meg a közönség. A három kötetesre tervezett sorozat első kötetében az 1849-ig terjedő időszakot mutatják be. A győri színészet múltjába Márfi Attila tanulmánya vezeti be az olvasót. A szerzőt, aki a források jegyzetelését is elvégezte, s útmutatót írt a források értelmezéséhez, a pécsi és dunántúli színjátszás alapos ismerőjeként tartják számon.1 Bevezető útmutatója megfelelő áttekintést ad a felhasznált forrásokról, tanulmánya pedig a színjátszás történetéről, jellemzőiről, a népszerű színházi műfajokról, a fellépő színtársulatokról és színészekről. Szerkesztőtársával, Bana Józseffel három korszakra bontva mutatják be a forrásokat.2 Az első korszak a színészet megjelenésétől az első magyar színtársulat fellépéséig tart (1629-1811), a második a német és magyar színjátszók együttélését mutatja be (1812-1839), a harmadik a Magyar Színészbiztosító Egylet (Egyesület) megalakulásától a szabadságharc végéig (1840- 1849) követi a történéseket. Az újabb kutatások fényében módosult az első iskoladráma bemutatójának időpontja, melyet korábban 1640-re tettek. A korszakolás láthatóan a győri magyar színészet kialakulása és fejlődése szempontjából rendezi az összegyűjtött forrásanyagot. A szabadságharc bukása és az abszolutizmus kezdete itt - ellentétben a pesti Nemzeti Színház történetével - nem éles cezúra, hiszen az igaz, hogy „nagyobb hangsúlyt kapott ismét a német színészet, de nem tiltották el a magyar társulatokat a színpadra lépéstől." (49.) Ezért joggal merülhet föl a kérdés, hogy vajon nem másutt kellett volna-e meghúzni a korszakhatárt. 358 Acta Papensia VII (2007) 3-4. 1 Legfontosabb kötetei: MÁRFI Attila: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya Megyei levéltárban (1727-1848). Bp., 1992. (Színháztörténeti könyvtár, 26.); Uő.: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya Megyei Levéltárban (1848-1886). Bp., 1993. (Színháztörténeti könyvtár, 29.); Uő.: Thália papjai Pécsett. A pécsi színjátszás a XVIII. században. Pécs, 1998. Ezen kívül számos tanulmánya, cikke jelent meg a dunántúli, győri, székesfehérvári színészetről. 2 Előzmények tekinthető közös munkájuk: BANA József-MÁRFI Attila: A győri színjátszás történetéből. = A győri Nemzeti Színház 25 éve. Főszerk.: Korcsmáros György. Győr, 2003.
