Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Újraolvasó - Baráth Ferenc: Emlékeim 1849-ből
UjRAOLVASÓ BARÁTHFERENC Emlékeim 1849-ből1 gyík újságlapból olvastam egy fölhívást azokhoz, kik még az Vfb 1848/49-ből élnek, hogy írnák meg azon kisebb és nagyobb eseménye- J3®ket, melyeknek tanúi voltak és bármelyek nem nagy jelentőségűek, de érdemesek arra, hogy feledékenységbe ne menjenek. Ezen fölhívásnak engedve, megírom röviden, hogyan menekült meg a kitűnő történetíró, Horváth Mihály püspök2 és az 1848/49-iki magyar minisztériumban vallás- és közoktatásügyi miniszter, Haynau kezeiből. A világosi fegyverletétel 1849. augusztus 10-én történt. Ezután néhány napra kevés őrségével megadta magát Pétervárad is. Még Komárom állt, mintegy 10 ezer főnyi őrségével, de miután biztos tudomást szerzett arról, hogy kívüle már sem magyar kormány, sem sereg nincsen, tisztességes béke alku kötés után, átadta magát a császári seregek vezérének. A muszkák határairól elvonultak, hazánkban pedig megkezdődött a bosszúállás műve mindazokon, kik a védelmi harc alatt szerepeltek, s megkezdődött ezeknek a minden irányban való menekülése is. 1 Baráth Ferenc (Pápa, 1824-Pápa, 1905) ügyvéd, tanár, tankönyvíró. Tanulmányait a pápai kollégiumban végezte, 1848/49-ben nemzetőrként, majd honvédtisztként szolgált. (Fegyverei a Pápai Református Gyűjtemények tulajdonában vannak.) 1849-1853-ig a jogakadémián, 1853- 1867-ig a gimnáziumban történelmet és földrajzot tanított. A jogakadémia megszűnése (1885) után a református tanítóképzőben oktatott 1890-ig. 81 évesen hunyt el, sírja a pápai Alsóvárosi temetőben van. - Az írás „1849-ből" címmel megjelent: Pápai Lapok, 1903/17. szám (április 26.) 2 Horváth Mihály (Szentes, 1809-Karlsbad, 1878) történész, püspök. 1825-ben a váci papneveldébe lépett, 1831-ben pappá szentelték. Az Akadémiának 1839-ben levelező, 1841-ben pedig rendes tagja, 1844-től pedig a bécsi Theresianumban a magyar nyelv és irodalom tanára lett. 1847-ben hatvani prépost-plébánossá (innen későbbi álneve: Hatvani Mihály), 1848 júliusában pedig Csanádi püspökké nevezte ki. A függetlenségi nyilatkozat után vallás- és közoktatásügyi miniszter lett. A szabadságharc leveretését követően Belgiumba menekült. A haditörvényszék halálra ítélte, és in effigie fel is akasztatta. A Katolikus Egyház kiközösítette, papi hivatalától eltiltotta: részben szabadkőműves tagsága, részben a detronizáció miatt. 18 évig száműzetésben élt különböző európai városokban (Párizs, Montmorency, Genova, Nizza, Firenze, Genf, 1856- tól ismét Brüsszel). 1867 elején a királyné és az Akadémia segítségével visszatérhetett Magyar- országra. Szeged egyik kerülete országgyűlési képviselővé, a Magyar Történelmi Társulat és az akadémia második osztálya elnökévé választotta, a király történelemtanárnak hívta meg a trónörökös mellé, címzetes püspökké nevezte ki és a vaskai apátságot adományozta neki. Acta Papensia VII (2007) 3-4. 353
