Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Újraolvasó - Baráth Ferenc: Emlékeim 1849-ből
UJRAOLVASÓ Horváth Mihály néhány hétig az ország különböző vidékein bujdosott, mígnem egypár előkelő hölgy közbenjárására útlevélhez jutott, de csak Bé- csig, hogy itt az angol követség vagy Consulatus útján, majd külföldre fog kisegíttetni. Horváth Mihály tehát egy kis nyitott kocsin megindult Sopron felé Bécs- nek, s egyik novemberi estén már közelgett Sopronhoz, de mivel itt igen sok katona és rendőr volt, nem akart a városba bemenni, hanem Sopronhoz közel egy faluban szándékozott megszállni. Itt be is hajtatott a plébános udvarára, ki a kocsizörgésre kijővén, a már félhomályban is rögtön fölismerte Horváth Mihályt, s ez mire elmondta volna, hogy ki és miért jött, a plébános így fogadta: — Jó, hogy jössz, vén gonosztevő, majd adok én neked mindjárt jó szállást. És ment a község bírájához, hogy letartóztassa. Horváth Mihály azonnal visszaült kocsijába és mire a pap visszajött volna, az udvaron, mely hátulról nyitva volt, elhajtatott. Ezután a nem messze levő Farkas-erdőben tévelyeg- tek, mígnem kivergődött az országúira, mely Pápára vezetett. Ide irányította tehát kocsiját, hova estére kelvén megérkezett. Itt ismét kerülte a vendégfogadót s egyenesen Tarczy Lajos3 reform, főiskolai tanárhoz járt be, kivel a Magyar Tudományos Akadémia gyűlésein ismerkedett meg, mind a ketten tagjai lévén a magyar akadémiának. Tarczy, amint meglátta, megdöbbent, halálbüntetéssel lévén fenyegetve azok, kik a menekülőknek menedéket adtak, vagy őket menekülni segítették. Azonban a jó indulat nála gyorsan győzdelmeskedvén, szívesen fogadta és látta. Valószínű, hogy tüstént a menekülés további módjáról gondolkodtak és beszéltek, mert még azon nap késő estéjén átment Tarczy az akkori császári segédbíróhoz, ki hozzá a negyedik szomszédban lakott, Horváth Ignáchoz, ki neki előbb néhány évvel tanítványa volt és kit a Haynau- rendszer hivatalban találván, nem bocsátott el, hanem kényszerítette a szolgálatra. Főnöke a főbíró Pápay Miklós4 volt, ki éppen Horváth Ignácra bízta az útlevelek kezelését, mely ekkor sok dolgot adott, mivel minden ember354 Acta Papensia VII (2007) 3-4. 3 Tarczy Lajos (Hetény, 1807-Bécs, 1881) 1833-tól haláláig, 48 éven keresztül volt a pápai kollégium tanára. 1837-ben önálló nyomdát hozott létre az iskola mellett (Főiskolai Nyomda). 1841-ben megalapította a főiskolai Képzőtársaságot, melynek első tanárelnöke lett. Számos természettudományi tankönyvet írt, melyekkel részt vállalt a magyar szaknyelv kialakításában. Az Akadémia 1838-ban levelező, majd 1840-ben rendes tagjai sorába választotta. A 1848-49-es forradalom és szabadságharcban nemzetőrként szolgált, annak leverése után csak a tudománynak és tanári hivatásának élt. 4 Pápay Miklós 1806 körül született, 1848-ban Veszprém vármegye főügyésze, 1849 őszétől a pápai járás cs. k. főbírája volt.
