Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - Papp Péter: A vasúti és közúti közlekedés helyzete a Dél-Dunántúlon az 1920-as években
Műhely villanymozdony, dízelvonatok, sínautók - döntő többsége exportra került, a fővonalak többvágányúvá történő kiépítése még váratott magára.14 Neubauer Ferenc országgyűlési képviselő 1923-as felszólalásában kitért a Budapest-Gyékényes vonalon tapasztalható nehézségekre. A MÁV ugyanis 1922-23 fordulóján leállította a nappali személyforgalmat, amit természetszerűleg a fent említett vonal az utazóközönsége nagyon sérelmezett. A képviselő interpellációjában a következő választásra és a jövendő támogatókra gondolva a szegényebb falusi lakosságról és a köztisztviselőkről is említést tett, akiket ezek a rendelkezések különösen hátrányosan érintenek. Ezen csoportok utazási kedvezményét a kormányzat éppen az év elején korlátozta, így a nappali közlekedés lehetőségének megvonását éppen ők további méltánytalanságként értelmezték.15 A járatcsökkentés mellett a kiszolgáló épületek fejlesztésének az elmaradása és állagromlása okozott a megyében felháborodást. Majd az egész rendszer működésének hiányosságaira hívta fel a figyelmet Strausz István országgyűlési képviselő is 1922-ben. A kereskedelemügyi miniszterhez címzett interpellációjában az államvasutak pazarlását és a bürokratikus eljárási rendjét okolta ezekért az „áldatlan állapotokért". Példaként hozta fel a képviselő a somogy-gyótapusztai vasúti állomáson a hiányzó váróhelyiség ügyét. A hivatalos indoklás szerint a személy és áruszállítási tarifák állandó emelése ellenére sem volt elégséges anyagi forrás a váróhelység létesítésére, amire pedig a képviselő szerint feltétlenül szükség lenne.16 Ebben a képviselői értelmezésben tehát nem az ország állapota, hanem a gazdálkodási hiányosságok, a bürokratikus akadályok és útvesztők vezettek működési elégtelenséghez. Valószínűleg Esztergályos János képviselő (sorok közti) bekiabálása járt legközelebb az igazsághoz, mely szerint „ha egy miniszternek volna ott birtoka, már régen volna váróhelység."17 A gazdálkodási nehézségek az államvasutat egyéb megszorításokra is rá- kényszeríthették. Ez történt a MÁV alkalmazottak gyermekeinek iskoláztatását megoldó MÁV-internátusok esetében is. A magyarországi vasút „hőskorában" fontos volt, hogy az új közlekedési hálózat szakképzett, megbízható és a vállalathoz életpályaszerűen kötődő személyzettel rendelkezzék. Ennek a kapcsolatnak lényegi eleme volt a MÁV-alkalmazottak gyermekeiről és azok taníttatásáról való gondoskodás. Ezt a feladatkört látták el az 14 GUNST Péter: Magyarország gazdaságtörténete 1914-1989. Bp., 2006. 64. 15 Képviselőházi Napló, 1923. 07. 04.13. kötet, 149. ülés, 315. 16 Képviselőházi Napló, 1922.12.16. 7. kötet, 73. ülés, 70. 17 Uo. 314 Acta Papensia VII (2007) 3-4.
