Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - Papp Péter: A vasúti és közúti közlekedés helyzete a Dél-Dunántúlon az 1920-as években
Műhely A szerződés néhány pontja azonban éppen a legközelebb eső területeket érintette a leghátrányosabb módon. Oberhammer Antal interpellációjában erre is felhívta a kormány figyelmét a Képviselőház ülésén. A szerződés általános tételei egymás állampolgárai számára a legnagyobb kedvezményt biztosították. Ehhez képest a délszláv állam a magyar szenet arra hivatkozva, hogy az nem antracit és nem is tengeren érkezik, vámkötelesnek nyilvánította. A délszláv államvasutak pedig a belföldi szállításnál kedvezőbb tarifát állapított meg, mint a külföldinél, így Magyarországról érkező szén drágább lett. A helyzet különösen a Pécs-vidéki és a dunántúli bányákat érintette hátrányosan, amelyek a háború előtt az egész Bánátot, Bácskát és a Szerémséget ellátták nyersanyaggal (pl.: a pélmonostori, eszéki, cukorgyárakat, a terület söriparát, malmait és cementgyárait). Ezek a diszkriminatív vám- és pénzügyi rendelkezések elsősorban a pécsi bányavidék déli irányú exportját tették veszteségessé. Ennek következtében a pécsi bányák 25%-os kihasználtsága a város 12.602 fős (családtagokkal együtt) bányásztársadalmának megélhetését veszélyeztette.13 Ahogy a példa is jól mutatja, a feldarabolt vasúthálózat és infrastruktúra komoly hatással volt a régió gazdaságitársadalmi viszonyaira is. Baranya, és kisebb részben Zala megye vasútpolitikáját is a trianoni békediktátum alapján megrajzolt új határok következményeinek felszámolására való törekvés jellemezte az 1920-as években. Az új határ által kettévágott vonalakon kellett a vasúti közlekedést helyreállítani az ország és az egész régió érdekében. Somogy megye közlekedés-fejlesztésében, hiszen nem volt területvesztesége, más szempontok is szerepet játszottak. A magyar államvasutak nemcsak modernizációs, hanem az alapszintű működést biztosító lehetőségei az 1920-as évek elején nagyon beszűkültek. Az általános szén- és nyersanyaghiány problémája már korán jelentkezett. A megszálló csapatok, elsősorban a románok által a vasúti gördülőállomány jelentős része került külföldre. Ezek pótlása időt és persze jelentős összegeket vett igénybe. A MÁV átmenetileg nem tudta fenntartani azt a szállítási színvonalat, amely a dualizmus utolsó éveiben jellemző volt és az utazóközönség bizalmát élvezte. Elmaradtak az állomás-fejlesztések és a járatok számát is egyre ritkítani kellett. A MÁVAG 1923-ban gyártott új, 424-es típusú korszerű gőzmozdonyai először csak a fővonalakon szolgálták a közlekedés modernizálását, így ezt színvonalemelkedést a mellékvágányon utazók nem érzékelhették. A vasúti közlekedés modern alapokra helyezése ebben a megyében is komoly pénzügyi akadályokba ütközött. A korszerű eszközök - Kandó-féle 13 Képviselőházi Napló, 1927. 05. 20. 4. kötet, 51. ülés, 265-266. Acta Papensia VII (2007) 3-4. 313
