Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - Papp Péter: A vasúti és közúti közlekedés helyzete a Dél-Dunántúlon az 1920-as években
Műhely erősen megterhelték, aminek a következtében a kérelmek elintézése is lelassult és az engedélyek jóváhagyása megkésve érkezett meg a címzettekhez.5 Mivel a békekonferencia a határ meghúzásánál általános elveket és módszereket követett, a finomítás az ún. határmegállapító bizottságok munkája volt 1921/22-ben. Az antant, a délszláv és a magyar tagokból álló bizottságok a magyar érdekeknek csak a legritkább esetben engedtek. A határvonal részletes megrajzolása Baranya vármegyében is felkorbácsolta az indulatokat. A Duna-Dráva szögletében maradt lakosság helyzetét a megye alispánja elkeserítenek mondta negyedéves jelentésében. A megyei törvényhatóság az egész gazdasági tér hatósági felügyeletét volt hivatott ellátni, azonban az ideiglenes országhatár még a közúti és vasúti összeköttetéseket, sőt a kisbirtokosok tulajdonában levő telekhatárok lefutását sem respektálta. Mindez nem csak a közigazgatási, hanem a lakosság mindennapi munkáját, életét nagyon megnehezítette.6 Ezek ismeretében nem meglepő, hogy a magyar-jugoszláv vasúti összeköttetés nehézségeinek híre a magyar országgyűlésen is napirendre került. 1922-ben Baumann Emil képviselő interpellációjában röviden ismertette a Dunántúl déli részének közlekedési, elsősorban vasúti problémáit. A terület - benne Pécs törvényhatósági jogú várossal - a világháborút megelőző évtizedekben szoros gazdasági kapcsolatokat ápolt Horvát-Szlavón országgal és az elszakított Bácskával. A hároméves megszállás (1918-1921) ezt a szerves kapcsolatot egy kényszeren alapuló összeköttetéssé és együttműködéssé alakította át. A megszállás kényszer jellegű kapcsolatainak legpregnánsabb példája volt, hogy Dél-Dunántúl gazdasága szinte csak az SZHSZ Királyságon keresztül „lélegezhetett" ezen három esztendő alatt. A megszállás megszűnése után a pécsi, baranyai ipar jelentős érdekeltségeket, nyersanyagforrásokat, illetve a tranzitáruk importját veszítette el, hiszen ezek a déli szomszédunknál maradtak. Baumann képviselő ezek ellensúlyozására javasolta a Pécs-Eszék vasúti összeköttetés mielőbbi helyreállítását. Ez lehetővé tenné, fogalmazott a képviselő, hogy a délszláv államban maradt magyar tulajdon rövidebb úton, tehát nem Gyékényes és Szabadka állomásokon keresztül, kerülhessen visz- sza az országba.7 A déli irányú vasúti összeköttetés helyreállítása nem csak Baranyának és Pécs városának volt fontos, hanem Zalának is, hiszen Zala megye és Nagyka5 Baranya Megyei Levéltár (BaML) Alispáni iratok. 26. rkgy./1097. alispáni/1920. sz. 6 6956. számú alispáni/1922. sz. In: BVHL 24 (1922) 28. sz. (július 6.). 7 BAUMANN Emil: A magyar-jugoszláv összeköttetés tárgyában. = Képviselőházi Napló. 1922. 01. 257297. ülés/ 555. Acta Papensia VII (2007) 3-4. 311
