Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - Mózessy Gergely: „Érdemei elismeréséül..."
Műhely örömmel fogadta. A testület döntése ettől kezdve minden megyés püspököt feljogosított a saját egyházmegyéje területén egykor volt apátságok és pré- postságok címeinek adományozására, egyszersmind lehetőséget biztosított arra, hogy a püspökök egymás között „kölcsönözzenek" címeket.2 A kinevezések vezetésére szolgáló Liber regius a minisztériumból a hercegprímáshoz került át, ezért a püspöki kar - több ízben is - elrendelte, hogy a főpásztorok jelentsék be a primásnak a kitüntetéseket,3 ami azonban gyakorta elmaradt.4 Az országhatáron túlra került területekre vonatkozó címek adományozását 1920-ban még nem tekintette időszerűnek a püspöki kar, 1922-ben már az illetékes ordináriusok belátására bízta ezek sorsát.5 Közben erőteljesen merült fel annak az igénye, hogy pontosítsák a középkori kolostorok és monostorok címjegyzékét, és igyekezzenek lokalizálni a bizonytalan címeket. Az e célból felállított egyháztörténész-bizottság Békefi Rémig elnöklete alatt - Karácsonyi János, Kollányi Ferenc, Breyer István, Dedek Crescens Lajos és Lukcsics József részvételével - 1922 őszére készítette el jelentését, mely 137 apát és 69 préposti címet sorolt fel a történelmi Magyarország területén egyházmegyei bontásban.6 A végeredményt köröztette a kar, de korántsem volt mindenki elégedett vele. Bár hivatalosan csak a váci püspök kérte a lista pontosítását újabb tudományos eredményekre hivatkozva 1923 őszén,7 később - mint a székesfehérvári példán látni fogjuk - más püspökök is kísérleteztek a jegyzékben nem szereplő címek felelevenítésével. A kérdéskörhöz azonban nem csak az tartozott hozzá, hogy ki, milyen címre és milyen jogon nevezhet ki valakit, hanem a kitüntetettek méltóságjelvényeinek - és azok használatának - pontos körülírása is. Ezért Zichy Gyula pécsi püspök több ízben is felvetette, hogy a püspöki kar a problematika egészével, annak teljességével forduljon a szentszékhez. Társai rendre leszavazták.8 A püspöki kar úgy vélte, hogy az esztergomi érsek által - saját egyházme2 CSIZMADIA 1996. 273.; BEKE Margit: A magyar katolikus püspökkari tanácskozások története és jegyzőkönyvei 1919-1944 között. (Dissertationes hungaricae ex historia Ecclesiae XII- XIII.) München-Bpv 1992.1. 51-52. Az 1920. március 17-i konferencia 9. pontja. 3 BEKE 1992.1. 59., 103. Az 1920. október 27-i konferencia és az 1922. október 11-i konferencia 4. pontja. 4 BEKE 1992: II. 177. Az 1938. március 16-i konferencia 17. pontja. 5 BEKE 1992: I. 59., 103. Az 1920. október 27-i konferencia és az 1922. október 11-i konferencia 4. pontjai. 6 BLANDL György: A székesfehérvári egyházmegye apáti és préposti címeinek történeti múltja. Kézirat, 1963. Székesfehérvári Püspöki Levéltár (SzfvPL) - Kézirattár - No.1677.; BEKE 1992.1. 103. Az 1922. október 11-i konferencia 4. pontja. 7 BEKE 1992.1.127. Az 1923. október 10-i konferencia 17. pontja. 8 BEKE 1992. I. 131., 180. Az 1924. április 9-i konferencia 14. és az 1926. október 8-i konferencia 8. pontja. 288 Acta Papensia VII (2007) 3-4.
