Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - Mózessy Gergely: „Érdemei elismeréséül..."
Műhely gyéjére - még 1916-ban kiadott szabályozás az insigniák viselésével kapcsolatban megfelelő, és azt irányadónak tekintette a többi egyházmegyére nézve is.9 A testület 1921-ben is, 1924-ben is erre a határozatra utalt vissza.10 Pedig e szabályozás már a maga korában is anakronisztikus volt, hiszen nem vette figyelembe X. Piusz pápa Inter multiplices kezdetű 1905. február 21-i motu proprió- ját, mely erősen korlátozta a méltóságjelvények használatát. Róma szándéka az volt, hogy az egyházon belüli szentelés fokozatok nyilvánvalóak legyenek a papi öltözetről, ennek érdekében bizonyos insigniák használatát csak püspökök számára engedélyezte (pl. baculum), másokét látványosan egyszerűsítette. Ha valaki nem volt püspök, csak zsinóron - nem láncon - hordhatta mellkeresztjét, azt is csak ünnepélyes liturgikus alkalmakkor viselhette, ráadásul az nem lehetett korpusszal vagy ékkővel díszített. Cesare Orsenigo apostoli nunciusnak 1927-ben szúrt szemet a jelvények viselésének magyarországi gyakorlata, amely messze nem követte a római elveket. Előbb a püspöki kar egészéhez, majd az egyes főpásztorokhoz fordult. Magát a püspök által gyakorolt kinevezés jogát is csak öt esztendőre adta meg a főpásztoroknak. Erélyes fellépésének hatására a püspöki kar sok tekintetben visszakozott: Serédi Jusztinián hercegprímás 1928. október 29-én körlevelet intézett minden címzetes apátnak és prépostnak, hangsúlyozottan figyelmükbe ajánlva az 1905. évi pápai rendelkezést. A püspöki kar engedményt csak arra nézve tudott szerezni, hogy katolikus felek esketésénél egyszerű mitrát hordhassanak az apátok és prépostok. Hiába próbálkozott hasonló engedmény megszerzésével a temetések és gyászszertartások terén; ahogy a liturgikus alkalmakon kívüli gyűrű vagy mellkereszt viselés jogát sem érte el. Eredmény volt viszont, hogy a kitüntetettek vörös gombos és vörös szegélyű reverendát viselhettek. A kérdéskör 1929-re került időlegesen nyugvópontra.11 1932 őszén konstatálta a püspöki kar, hogy a nunciustól kapott 5 éves adományozási jog lejárt. Kérvényezték annak meghosszabbítását,12 melyet megkaptak.13 A méltóságjelvények használatára vonatkozó újabb korlátozások a II. Vatikáni Zsinat után születtek.14 9 SzfvPL - N0.8OA - 1916. március 22. konferencia 38. pontja. 10 BEKE 1992. I. 97., 131. Az 1921. november 16-i konferencia 35. és 1924. április 9-i konferencia 14. pontja. 11 1927 júniusától 1929 októberéig valamennyi konferencián előkerült a téma. Vö.: BEKE 1992. 1. 196., 204., 213., 226., 246., 268. 12 BEKE 1992. I. 442. Az 1927. október 19-i konferencia 4. pontja. 13 A konferenciákon az eredményre nincs utalás, de a fehérvári kinevező okmányok rendszeres hivatkozása a S. Congregatio Rituum 1933. november 20-i, 52-53/1932 sz. dekrétumára, illetve DIÓS é.n. 236. szerint (utalás XI. Piusz 1934. július 25-i brévéjére) az akció sikerrel járt. 14 VI. Pál 1968. június 21-i Pontificalis Insignia motu propriója; S. Congregatio Rituum 1968. június 21-i Pontificales Ritus, ili. 1969. április 6-i Instructio circa vestes dokumentumai. SzékesfeActa Papensia VII (2007) 3-4. 289
