Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - Mezei Zsolt: Adalékok a 250 éve alapított pápai kórház történetéhez
Műhely A gróf nevét — gáláns kalandjain, valamint államigazgatási tevékenységén túl — leginkább jótéteményei, felebaráti szeretetből fakadó alapítványai őrizték meg. Az első ilyen kezdeményezés akkor született, amikor 1762. augusztusában váratlanul meghalt unokatestvére, a grófi ág vagyonának örököse, és így fivéreivel együtt örökölték az ág teljes vagyonát.12 O kapta a Pozsony és Moson megyei birtokokat, s ezek központját, Cseklészt. Rögvest hozzáfogott birtokainak fölvirágoztatásához: a cseklészi birtokon gyapjúfonó- és szövőüzemet létesített, melyhez saját juhászata szolgáltatta az alapanyagot. Ugyancsak az 1762-es évhez fűződik az a kezdeményezés is, mely szerint tallósi kastélyában árvaházat létesített a porosz háborúkban elesett katonák árvái részére. Az intézet fénykorában 75 fiú és 25 leány kapott itt oktatást a gróf költségén. (Ez volt az első nem egyházi fenntartású árvaház hazánkban.) És Eszterházy gróf nevéhez fűződik még az első ún. kamerális iskola létrehozása is, melyben kereskedelmi és műszaki ismereteket oktattak. Az intézet céljaira szempci kastélyát ajánlotta fel 1763-ban. Mária Terézia királynő 1765-ben magyar királyi főkamarássá, 1771-ben pedig az Aranygyapjas Rend lovagjává nevezte ki hűséges munkatársát. Horvát-szlavón báni kinevezését már II. József császártól kapta 1783-ban, ekkor írta róla Kaunitz herceg: „Széles körű tudással bíró, erős karakterű úr, aki fényes cseklészi udvartartásáról ismert." A császárt, a koronázatlan „kalapos királyt" ifjúkora óta ismerte. Vele már közel sem volt olyan felhőtlen a kapcsolata, mint édesanyjával: a konfliktus akkor kezdődött, amikor József nem koronáztatta magát magyar királlyá, így lehetetlenné téve a királyi hatalom alkotmányos gyakorlását. Ferenc gróf a császár németesítő törekvéseinek és túlzásba vitt újításainak nyíltan ellene szegült. Osztotta a nemesség álláspontját az úrbéri reform végrehajtásával kapcsolatban, és különösen fölháborította az egyházi reformok körültekintés nélküli, már-már kegyetlen végigvitele. Esterházy, aki pápai birtokán kolostort alapított és letelepítette a betegápoló irgalmasokat, elborzadva nézte, hogy a feloszlatott kolostorok javait, műkincseit, könyvtárait széthordják, elkótyavetyélik. Utolsó éveiben a gróf egyre ritkábban fordult meg Bécsben: élete végéhez közeledve már belefáradt a császárral való folytonos hadakozásba. Cseklészi domíniumát átengedte a fiának, ifjabb Ferencnek (1758-1815), ő maga pedig az egyébként is üresen álló pápai kastélyba költözött. Rövid betegség után, 1785. november 7-én halt meg Bécsben. Tetemét a fraknói grófi ág gannai családi kriptájában helyezték örök nyugalomra. Ma is itt nyugszik. Acta Papensia VII (2007) 3-4. 265 '2 Vö. FÜLÖP 1994. 225-286.
