Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - Farkas Gábor: Ciszterciek Pápán 1660–1726
Műhely A hatósági beavatkozás ellenére tovább tartott az elbirtoklási akció, 1720- ban az adonyi és a perkátai rácokkal, a földvári jobbágyokkal volt az előszállásiaknak konfliktusuk. Tulajdonosi jogokat gyakorolt a győri jezsuita rendház: a venyimi földek után szolgáltatásokat szedett a zsellérektől, a kaszálókról szekérszámra hordták el a szénát a perkátai béres szolgák. Gulyákat legeltettek az előszállási, karácsonyszállási határban a pentelei, a sismándi, a szentiváni földesurak és Földvár város. 1718-ban rác parasztok útmutatása nyomán a birtokok határait sikerült megállapítani. Egy páter négy héten keresztül Előszálláson tartózkodott, és a határjeleket felhányták, írásban rögzítették a határbejárások alkalmával tett vallomásokat. A vármegyei ügyész a páter által felvett jegyzőkönyvek megállapításait elfogadta, azokat az alispán elé terjesztette. A nádor 1726. július 11-én utasította a nemesi Fejér vármegye alispánját, hogy szolgáltasson igazságot a szerzetes missziónak, ne engedje meg a birtokháborításokat, az elkövetett károkat az érintett birtokosokkal téríttesse meg. A birtokosok pásztoraik, csikósaik véleményére hallgattak, amikor védekezésül kinyilatkoztatták, hogy az uratlan legelőkön nem tilalmazták a legeltetést, s „a kuruc világ alatt és a régebbi pestis után, a Sármelléktől (Sárvíz) a Dunáig járt a gulya és a ménes." A misszió prokurátora kijelentette, ha a békés egyezkedésnek eredményét nem látja, a per elkerülhetetlen lesz: „nem hagyjuk magunkat sajátunkból kifosztani." Felvetődött a hatóság részéről, hogy a néptelen pusztákat telepítés útján hasznosítsa az apátság. A vármegye véleménye szerint akár 3-4 népes falut is lehet kialakítani az uradalom területén. A földesúri jogokat gyakorló heinrichaui apát azonban elzárkózott az előszállási telepítés gondolatától. Leszűrte a bakonyi apátsági falvak telepítésének tapasztalatait: szerinte az oly nagy kiadást jelentett az apátságnak, amely sokáig nem térül meg. A telepítéssel a jobbágyok nemcsak földesúri, hanem állami terheket is vállaltak, és konfliktus keletkezett a telepítők és a telepesek között. Az állam az adózó lakosság gyarapítása miatt szorgalmazta a telepes falvak létesítését. Az apátság viszont károsodik, mert az eddigi szabad földjei állami teher alá esnek. Az előszállási uradalom nemesi földnek számított, ami előnyös a ciszterci rend számára; „a puszta telkek szabadok, minden adó alól mentesek". Az apátsági elgondolás az uradalom hasznosítására a bérletbe adás volt. A legelőbérletek megoldást hoztak. A füves térségeket állattartó vállalkozók, marhakereskedelemmel foglalkozók bérelték ki. Voltak külön olyan térségek, melyek a marhahajtó utakhoz közelebb estek, azokat rendszeresen, évről-évre kibérelték. A kereskedő szárnyékokat, itatóhelyeket létesített a pusztán, ideiglenes szállást a hajcsároknak. Acta Papensia VII (2007) 3-4. 239
