Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
3-4. szám - Műhely - Farkas Gábor: Ciszterciek Pápán 1660–1726
Műhely A legelőbérlők évente lovankint 1 forintot fizettek az uradalmi kasszába, 1- 1 ökör után pedig 10 garast. Az éves bérlők egy összegben fizettek ki a puszták használatáért járó díjat; 1715-ben Fiáth János győri alispán 150 forintot fizetett, 1718-ban Fördős Mihály (egykori kuruc tiszt) egy másik vállalkozóval, évi 250 forintot küldött Pápára ügyvédje útján, aki további nyolc évre kötött bérleti szerződést a misszióval. Fördőssel a birtokkezelők elégedettek voltak. Fördős rendelkezett egyedül Előszálláson olyan építménnyel, ahol a szerzetesek megszállhattak. Egy levélből arról értesülünk, hogy Fördős a szerzeteseket grátisz élelmezte. („O ugyan kálvinista, de tisztelettel van irányunkban".) A házigazdaság kialakítására 1715-ben tettek lépéseket. 25 pozsonyi mérő nagyságú (15 ezer négyszögöl) szántót alakítottak ki a legelőből. Állat- állományuk a majorsági föld csekélységéhez viszonyítva sok (3 ló, 8 tehén, 30 sertés). Öt év alatt azonban az állomány sokasodott; a bakonyi falvakból hajtottak Előszállásra állatokat; ekkor 74 ló, 240 szarvasmarha volt Előszálláson. 1721-ben a pápai majorból további állatokat tereltek az előszállási gazdaságba. Ezt az állományt azonban meggondolatlanul küldték, mert a majorépületek nem készültek el. (Ez évben az olaszfalui jobbágyok 16 szekér épületfát fuvaroztak Előszállásra, mivel a mezőföldi uradalomban nem volt erdő.) A téli hidegben szárnyékokban tartották az állatok egy részét, közülük sok megfagyott. Nem volt elég a téli takarmány sem. Fördős kölcsönzött az állománynak szénát, almozásra száraz füvet és sást. A takarmánykészítésre 1722-ben gondoltak, 25 szekér szénát termő kaszálót hasítottak ki a legelőből. 1723-ban 150 szarvasmarhát és 59 lovat tartottak a gazdaságban. 1723-ban Niklas Antal heinrichaui apát látogatott Magyarországra. A zirci helyzet felmérése, a pápai állapotok megszemlélése, a badacsonyi szőlők megtekintése, az előszállási uradalom legelői és az ottani majorság meglátogatása volt a cél. Az apát néhány napot töltött Előszálláson, ezalatt Fördős kunyhójában lakott. 1725-ben a misszió prokurátora járt Előszálláson. 1724-ben elkészült az előszállási major, majd 1729-ben lakóházat emeltek, melyben kápolnát rendeztek be. Ez évben állandó tartózkodásra Bálint pátert küldték Előszállásra. Ez biztos jele volt annak, hogy a majorságot tovább bővítik. Ekkor még a növénytermelés egészen minimális teret kapott: a rideg állattartás, amely nem igényelt nagyobb tőke- befektetést, meghatározó maradt a gazdálkodásban. Eíeinrichauban úgy látták: „Előszállás a puszták gyöngye, a szerzetes rend éléstára." Bálint páter a majorságot okos gazdálkodással a fejlődés irányába terelte. 1735- ben az előszállási major, az urasági ház, a kápolnával együtt leégett. Bálint páter az ispánt hibáztatta, s „hitvány földvári zsiványnak" nevezte, akinek 240 Acffl Papensia VII (2007) 3-4.
