Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Szemle - A Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltárának évkönyve
Szemle kok, kereskedők és iparosok kezén voltak. Az adózók mintegy 40 %-a albérlőnek adta ki lakása egy részét, így a laksűrűség urbánus jelleget mutatott. A jobb módú polgárok fennmaradt leltára szerint a szobák nem különültek el funkcionálisan, berendezésüket praktikusság, szegényesség és kuszaság jellemezte. A fogadószoba csak a XVIII. század végén kezdett kialakulni. A polgári társasélet kellékei (ülőgarnitúrák, kávés és csokoládés készletek stb.) arra utalnak, hogy az otthon a városi társadalom egy kis csoportjánál „már a társasélet színtere is volt." Ifjú Novak Veronika érsekújvári levéltáros előadásának kibővített változata egy kismonográfia lehetőségeit rejti magában (Somorja mezőváros a 16. század végétől a 18. század közepéig). Bemutatja a környező földesúri mezővárosoknál szélesebb körű autonómiával (pl. pallosjoggal), magyar és német polgársággal bíró mezőváros önkormányzatának testületéit (önkormányzati közgyűlés, 12 tagú tanács, 24 tagú külső tanács) és egyedi szerveit (bíró, jegyző, szónokok, kamarások, kapitányok, vásárbírák, szőlőmesterek, erdőispánok stb.), azok működését, hatáskörét, mellékletben közli a tisztségviselők archontológiáját. Úgy véljük, hogy az elmélyült adatgyűjtés alapján határozottan állást lehetett volna foglalni a választott és alkalmazott tisztségviselők kérdésében, s érdemes lett volna megfelelő párhuzamokkal jobban kiemelni, hogy Somorja polgársága az újkorban a szabad királyi városokhoz hasonló szervezeti keretek között élt. Tanulmányának egy korábbi változata Somorja városprivilégiumának 600. évfordulójára megjelent kötetben látott napvilágot.3 Szendiné Orvos Erzsébet levéltáros Debrecen XVII. század eleji viszonyait mutatja be („Mert tudjátok, Döbröczönnek nagy híre, neve vagyon!" Debrecen a 17. század fordulóján.) A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár munkatársa plasztikusan írja le a közjogilag Erdélyhez tartozó, de a királyi Magyarországgal és a hódoltsággal is élénk kapcsolatban lévő, háromfelé adózó, mégis az ország leggazdagabb városának számító Debrecen önkormányzatát, társadalmát és kultúráját. Figyelemre méltó, hogy az 1693-ig mezővárosnak (oppidum) számító „legmagyarabb város" a szabad királyi városokhoz hasonló autonómiát élvezett. Adóösszeírások és anyakönyvek hiányában a magisztrátus jegyzőkönyveiből nyert adatok segítségével ismerhetjük meg a több, mint tízezer lakosú város vagyon szerinti tagolódását, melynek élén a nagykeres3 Ifj. NOVAK Veronika: A somorjai városi közigazgatás a 16. század végétől a 18. század közepéig. = Fejezetek Somorja város történetéből. Összeáll, és szerk.: Stresnák Gábor-Végh László. Fórum Kisebbségkutató Intézet, Lilium Aurum Könyvkiadó, Somorja-Dunaszerdahely, 2005. 53-91. A tanulmány végén az ismert bírák (1573-1750) és jegyzők (1578-1731) névsorát, szolgálati idejét is közölte. Acta Papensia VII (2007) 1-2. 195
