Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Szemle - A Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltárának évkönyve
Szemle kedők (főként tőzsérek) álltak, akik az adminisztsztratív hatalmat is birtokolták. A későreneszánsz kultúrát a református egyház által szabályozott puritán célszerűség, mértékletesség jellemezte, amely az építészetben és lakás- kultúrában is megnyilatkozott. A vagyoni helyzet a lakberendezésben, öltözködésben tükröződött, ahol a török és nyugati hatások ötvöződtek. A kálvini szellemű műveltséget a kollégium és a nyomda biztosította. Lengyel Tünde, a Szlovák Tudományos Akadémia Történeti Intézetének munkatársa előadásában (Mindennapi kenyerünk) az újkori étkezési szokások változásait követte nyomon a viszonylag gazdag szakirodalom és az uradalmi levéltárak felhasználásával, helyi példák felsorakoztatásával. Áttekintéséből is kitűnik, hogy e terén elsősorban a főúri és köznemesi asztaltartásról vannak megbízható ismereteink, a paraszti konyháról csak áttételesen vallanak az urbáriumok és más források. A három alapvető élelmiszer (gabona, hús, bor), a gabonából készült kenyér és kása, a változatos fűszerezésű húsfélék, a különféle péksütemények, tésztafélék, zöldségek, gyümölcsök, édességek változatos étkezést tettek lehetővé a gazdagok számára, akik megengedhették maguknak a többletkiadásokat. Az érdekes áttekintésből kitűnik, hogy a nemesi étkezési-fogyasztási szokások a maitól eltérő ízlésvilágot tükröznek. Elődeink pl. legszívesebben marhahúst fogyasztották, de sokszor került madár (fogoly, fácán, fürj, pulyka, seregély stb.) is az asztalukra. A paraszti fogyasztásra a földesúri természetbeni járandóságok elemzéséből vont le értékes következtetéseket. Nagy Ferenc, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltárának igazgatója Szentmihály község (a mai Tiszavasvári) bíráskodási gyakorlatát mutatta be a község 1838-1858 között vezetett jegyzőkönyvének bíráskodásra vonatkozó feljegyzései alapján (Az önkormányzati bíráskodás gyakorlata a 19. századi Szentmihály on). Az 1623-ban hajdúkiváltságot szerzett, s a XIX. században a Dessewffy család földesúri hatalma alatt álló település mezővárosi önkormányzatot (12 tagú belső tanács, külső tanács) tartott fenn, s három fajta testületi ülést tartott, amelyek közül a „törvényes gyűlésen" foglalkoztak polgári peres és büntető ügyekkel. Az üléseken felmerült ügyek többsége adásvétellel, végrendelkezéssel, örökléssel kapcsolatos kérdéseket vetett fel. A családi élet tisztaságát a közösség ellenőrizte, a házasságtörést a korábbi időszakhoz viszonyítva enyhén, testi fenyítéssel büntették. A nők a becsületsértési ügyekben játszottak főszerepet. A meghozott ítéletek ellen az érintettek 19 alkalommal fellebbeztek az illetékes fórumokhoz. Novák Veronika igazgatónő a régió mezővárosainak késő középkori és újkori fejlődését tekintette át (A csallóközi és rnátyusfóldi mezővárosok fejlődése a 18. század végéig). A közel húsz középkori és kora újkori mezőváros privilé196 Acta Papensia VII (2007) 1-2.
