Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Szemle - A Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltárának évkönyve
Szemle lek sem ideálisak. A vágsellyei levéltárépület 2005 májusa óta elhúzódó felújítása akadályozza a szakmai munkát és újabb levéltári anyagok átvételét. A levéltár tíz alkalmazottja kevés a gyűjtőterület nagyságához, az iratanyag mennyiségéhez (2006 végén: 4760 iratfolyóméter) és az elvégzendő szerteágazó feladatokhoz (anyaggyarapításhoz, rendezéshez, ügyfél- és kutató- szolgálathoz, tudományos kutatáshoz) képest. Az elmúlt években a 2002. évi levéltári törvény által előírt új iratkezelési szabályzatok felülvizsgálata és jóváhagyása komoly adminisztratív terhet jelentett. (A szabályzatokat a végső határidőig, 2007. június 30-ig kellett beadni.) A beszámoló végén közzétett bibliográfia arról győz meg bennünket, hogy a levéltárban figyelemre méltó tudományos kutatómunka folyik. Az intézmény önállóan és a Fórum Kisebbségkutató Intézettel, illetve a magyarországi levéltárakkal, múzeumokkal együttműködve máris sokat tett a csallóközi és mátyusföldi régió történetének feltárásáért és a kutatási eredmények népszerűsítésért. A Tanulmányok c. rovat teszi ki a könyv törzsét. Richard Marsina nagy- szombati egyetemi tanár előadása (A középkori városok fejlődése) a középeurópai, főként magyarországi városprivilégiumok keletkezésének körülményeit, a szabad királyi városi autonómia kialakulását, a királyi, tárnoki, személynöki és földesúri városok létrejöttét, gazdasági, politikai és kulturális tekinti át. Többek közt megállapítja, hogy a magyarországi városfejlődés elmaradt a nyugat-európai mögött. A szabad királyi városok lakossága az össznépességnek csak 2-3 %-át (a mai Szlovákia területén 4 %-át) tette ki, hiányoztak a nagyvárosok, az 5 ezer lakos feletti Buda, Kassa és Pozsony a közepes városok, a néhány 2-5 ezer lakosú a kisebb közepes városok közé tartozott. A városok túlnyomó többsége a kisvárosok sorát gyarapította. Bár a középkori városok politikai súlya csekélynek mondható, pótolhatatlan szerepet játszottak az európai műveltség terjesztésében. Bácskai Vera egyetemi tanár a helytörténeti irodalom és levéltári források alapján a vasi megyeszékhely, az 1777-ben püspöki székhellyé emelt Szombathely mindennapi életének két aspektusát vázolta (A mindennapi élet Szombathely püspöki mezővárosban a 18. században). Az alig kétezer lakosú, falusias város 1777 utáni fejlődésének föl vázolása után a város nyilvános terével (a kövezetlen Piac térrel, ill. a Várpiaccal és környékével) és a magánélet terével (lakóház és lakás) foglalkozott. Az urbánus városkép és életmód kialakításában külön kiemelte az első püspök, Szily János várbeli nagyszabású későbarokk stílusú építkezéseit, a házon kívüli társasélet színtereit (fogadókat, kávéházakat, tánchelyeket, színielőadásokat). A lakóházak túlnyomó többsége földszintes, zsupptetős volt és 1-2 szobából állt. A 251 ház mindössze 10 %-át tették ki a 3-6 szobás lakóházak, melyek nemesek, tanácsno194 Act« Papensia VII (2007) 1-2.
