Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Újraolvasó - Payr Sándor: Pápai kollégiumi emlékek
PAYR SÁNDOR Pápai kollégiumi emlékek' ÚJRAOLVASÓ INT PÁPAI SZÜLETÉSŰ FIÚ, a református kollégiumban végeztem a középiskolának mind a nyolc osztályát. A régi jeles professzorok 'szeretettel fogadtak minket, evangélikusokat is. Mély hálával és kegyelettel újítom fel emléküket. Előttem negyven évvel már nagybátyám, idősb Payr Sándor volt mint jogász a pápai kollégium növendéke. Öregapánk, Payr Samu balfi lelkész küldte Pápára ezt a kitűnő tanulót, akit már soproni tanárai is igen szerettek. Büszke vagyok a nagybátyámra, mert Fabricius Endre soproni polgármester naplója őt is azok közt a nagyobb diákok közt említi név szerint, akik Petőfi Sándorban már Sopronban, a katonai zubbony alatt felismerték a nagyra hivatott ifjút. Vele a hosszúsori diáktanyán (ma a ... utcában emléktábla jelöli ezt) többször találkoztak, s magyar és német könyveket ők hordtak neki. Két évvel később, az 1841/2. tanévben nagybátyám ismét összekerült Petőfivel Pápán. Petőfi a gimnázium felső (VII.) osztályába járt, id. Payr Sándor pedig már jogász volt. 1842. augusztus 19-én kelt bizonyítványát Czibor Ferenc igazgató és Szíj György főiskolai szénior állította ki, s Stettner György, Tarczy Lajos, Bocsor István és Széki Béla tanárok írták alá. Magyar jogtörténetből, magánjogból, büntető- és váltójogból stb. mind elsőosztályú volt. Tarczy és Bocsor volt ugyanekkor Petőfi tanára és pártfogója. Ez a szegény nagybátyám az akkor nehéz viszonyok és a sok magyart megtévesztő amerikai láz hatása alatt (hisz akkor Széchenyinek is „der Amerikaner" volt a csúfneve) két diplomával a zsebében — mert a jog mellett az óvári gazdasági akadémiát is elvégezte — 1846-ban kivándorolt. Sok 1 Payr Sándor (Pápa, 1861-Pápa, 1938) evangélikus lelkész, egyháztörténész. A soproni evangélikus teológián és a bázeli egyetemen tanult. 1888-tól lelkész Ondódon (ma Pusztavám), 1899-től a soproni teológia tanára. 1930-ban nyugállományba vonult. Főbb művei: Telekesi Török István (Bp., 1896); Magyar egyházi pietisták a XVIII. században (Bp., 1896); Kőszeg és vidéke evangélikus egyházunk történetében (Sopron, 1903); Magyar protestáns egyháztörténet (főiskolai jegyzet, Sopron, 1907); Egyháztörténeti emlékek I. (Sopron, 1910); A soproni evangélikus egyházközség története (Sopron, 1917); A dunántúli evangélikus egyházkerület története I. (Sopron, 1924); A magyar protestáns papi öltöny története (Sopron, 1935). - Itt közölt írása a Pápai Kollégiumi Lapok VII. (1933) 8., 9-10. számában jelent meg. Acta Papensia VII (2007) 1-2. 179
