Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Műhely - Ugrai János: Funkcióváltás és funkcióváltozás a Sárospataki Református Kollégiumban a XVIII–XIX. század fordulóján
Műhely Még áttételesen is kevesebb változás mutatható ki a perszonalizációs és a társadalmi rendet befolyásoló funkció terén. A kollégium igen erőteljesen törekedett a fennálló, mindenkire érvényes társadalmi normák (erkölcsi értékek, magatartásminták, szabályok) átörökítésének biztosítására. Ezt a részletes, kollektív tanulmányi és magatartási szabályok megléte; a református közösségekben szokványos önrendelkezés alapján az iskolaszék működése; valamint a tradicionális oktatás szerinti szereposztás (a nevelő és a nevelt egyoldalú kommunikációja; zárt, előre meghatározott tananyag; egységes cél- és eszközrendszer; normatív, egyéni sajátosságokkal nem törődő értékelés) garantálta. Ezt szándékosan a képzési kínálat átalakításával sem módosították. A kollégium mindössze a jogász- és a lelkészképzés terén biztosított választási lehetőséget hallgatóinak, egyéb specializációra, az egyéni igények fokozottabb kielégítésére nem került sor. A kollégium a társadalmi különbségek kezelésében a hagyományos eszközöket alkalmazta továbbra is.68 Bár a nagyon szegény tanulók támogatására — elsősorban a diákmunkába, valamint az ünnepi gyűjtésekbe való bevonásukkal — viszonylag sokféle megoldást alkalmaztak, ezek a fentebb vázolt gazdasági átrendeződés előtt és azt követően egyaránt csak szerény keretek között biztosítottak lehetőséget a szegény tanulók segítésére. A szociális különbségek kezelésére három csoportba sorolták anyagi helyzetük alapján a tanulókat. Ám a közrendűek nagy tábora mellett a külön figyelmet kiérdemlő (alacsonyabb tandíjat fizető, egyes külön feladatokat kapó) inasdiákok száma szigorúan követte a legtehetősebb családokból érkező, gazdag úrfiak számát. Ez elsősorban anyagi okokkal magyarázható. Hiszen az inasok annyival kevesebb tandíjat fizettek az átlagosnál, amennyivel az úrfiak többet, ráadásul az inasok pluszfeladatainak nagy része közvetlenül az úrfiak kiszolgálását jelentette, amelyet így szintén meghatározott azok létszáma. így bár a kollégium — hagyományosan — sokat tett egyes szerencsétlen sorsú gyermekek neveléséért — képzéséért, a társadalmi rétegek közötti különbségeket kicsiny mértékben sem tudta befolyásolni. Ugyancsak erősen korlátozott lehetőségek álltak a kollégium rendelkezésére a szegényeknek való ösztöndíj folyósítására: stipendiumot vagy alumneumot csak a jótevők felajánlásai nyomán oszthattak az elöljárók, s ilyenkor az alapítványtevők despotizmus egyik központjaként emlegeti. A kéziratot teljes terjedelmében közöltük: UGRAI János: „Európa politikai megtekintése" 1825-ből = Századok 138 (2004) 3. sz. 673-704. “ A kérdést röviden, inkább csak probléma-felvető jelleggel tárgyalta: BENDA Kálmán: A kollégium története 1703-tól 1849-ig = A Sárospataki Református Kollégium. Tanulmányok alapításának 450. évfordulójára. Bp., 1981. 98-99. Részletesebben vizsgáltuk az ide vonatkozó kérdéseket: UGRAI, 2007. 107-126. Acta Papensia VII (2007) 1-2. 175
