Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Műhely - Ugrai János: Funkcióváltás és funkcióváltozás a Sárospataki Református Kollégiumban a XVIII–XIX. század fordulóján
Műhely korlátozott bevezetésének innovációs funkcióját — hiszen főként az új természettudományos tárgyak oktatása miatt volt rá szükség. Hasonlóan túlzónak találjuk a történeti irodalom által a „Páncél vármegyének" tulajdonított politikai jelentőséget. A Kövy Sándor jogprofesszor által a hallgatói számára az 1810-es évek közepén szervezett egyesülete kétségtelenül kivívta a Helytartótanács rosszallását, de valódi, közvetlen politikai szerepe alig-alig lehetett. A „Páncél vármegyébe" tartozó ifjak ugyanis Kövy felügyelete alatt nem a vármegyei politizálást, hanem az ottani bürokrácia menetét tanulták. A megyei hierarchiát követő diáktestület sokkal inkább foglalkozott olyan hétköznapi ügyekkel, mint árvízvédelem, vagy temetési rendszabás módosítása, mint amilyenek a reformkori vármegyei politizálás tipikus témáivá váltak. Amikor ezt a határt az ifjak átlépték, Kövy azonnal elhatárolódott, majd eltávolodott tőlük.66 Végül, amikor az újoncállítás megtagadásának lehetőségeit vitatták meg, a kollégium vezetői — állítólag központi nyomásra — döntöttek az egyesület felszámolásáról. Természetesen a rövid ideig Kossuthot is a soraiban tudó szervezet fontos színtér lehetett a tagok pályaszocializációjában, szellemiségük fejlődésében, de ettől függetlenül — az egyébként is inkább rendi-konzervatív szellemiségű — Kövy egyetlen célja „Páncél vármegyével" a gyakorlatias nevelés volt. Szakmódszertani újításként — s így ismételten az innovációs funkciót erősítő elemként — értékelhető tehát, politikai jelentősége legfeljebb csak igen áttételesen, a későbbi évtizedek visszaemlékezései nyomán erősödött fel. Mindez nem jelenti azt, hogy kritikátlanul, korlátok nélkül látta volna el az intézmény az egyetlen törvényileg lehetséges feladatát ezen a területen, a fennálló társadalmi - politikai rend legitimációját. Protestáns és magyar kollégiumról lévén szó, természetesen legalább ezen a két ponton inkább ellenérzéseket nevelt a felnövekvő generációkba a kollégium, mint őszinte együttérzést, együttműködést. Mindez korszakunkban kiegészült a fennálló birodalmi uralmi forma óvatos megkérdőjelezésével is. A Nagykönyvtár állománya a cenzúra szigora ellenére folyamatosan gyarapodott a felvilágosodás köztársaságot vagy alkotmányos monarchiát követelő műveivel, kézirataival, azok kompilációival vagy fordításaival. Bizonyos, hogy az ehhez hasonló politikai nézetek hatása alól a kollégiumi professzorok sem vonták ki magukat.67 174 Acta Papensia VII (2007) 1-2. “• TIREKLt. B. XLVI. 19.222. 67 Csengery József, 1825-ben frissen katedrát nyert történelemprofesszor tollából például egy olyan — nem feltétlenül biztos, hogy eredeti — kézirat került ki, amelyben a szerző nyíltan és határozottan elveti a despotizmus minden formáját, s egyúttal a bécsi udvart az európai
