Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Műhely - Ugrai János: Funkcióváltás és funkcióváltozás a Sárospataki Református Kollégiumban a XVIII–XIX. század fordulóján
Műhely szempontjából egyaránt. Hasonló, s immár kifejezetten a gazdálkodáshoz kapcsolódó lépés volt a nagy építkezés szakszerű felügyeletének megszervezése. Bár a senior továbbra is kulcsfontosságú szerepet kapott a különféle feladatok koordinálásában, Nyíry István professzor személyében kineveztek egy olyan (felnőtt) felelőst is, aki az elejétől a végéig irányította és felügyelte a munkálatokat.43 Izgalmas levélváltás bontakozott ki a XIX. század legelején a senior hatáskörének korlátozása kapcsán. Egy dátum és aláírás nélküli tervezetnek — az intézményt alaposan ismerő — szerzője több okból is feltétlenül szükségesnek látta, hogy a kollégium gazdasági ügyeinek intézésével egy hivatásos megbízottat, egy rationistát vagy administratort ruházzanak fel.44 A levélíró figyelemreméltó érveit három csoportba sorolta. Elsőként a kollégiumi gazdálkodás szempontjait elemezte. Természetesen ő is kiemelte a seniorok rotációjából következő hátrányokat, hiszen: „mikor mór valamit tudna a gazdasághoz, akkor kelletik elhagyni, annak helyébe meg olyan áll, akinek szinte úgy tanulni kell a gazdaságot, és így által lehet látni, a sok új bába közt miképpen vesztegetődik a gyermek." De a rendszer olyan belső konfliktusokat is kódol, illetve felerősít, amely végső soron a kollégium gazdaságának és az ifjúság erkölcseinek egyaránt károkat okoz. Gyakori például, hogy a senior megharagudván legesélyesebb utódjelöltjére, contrascribájára, szándékosan nem törődik a rosszabb minőségű borok árusításával. Ezzel részben javítja saját mérlegét, hiszen a jobb borokat magasabb áron tudja eladni, részben pedig ellehetetleníti vetélytársát. E huzakodás miatt azonban a kollégium is súlyos károkat szenved el, hiszen az ősszel elvileg még eladható gyenge borokat tavasszal vagy ki kell önteni, vagy jelképes áron kell rajtuk túladni. A senior ugyanakkor a kollégium állandó alkalmazottaival (bodnár, kocsis, béres, cselédek stb.) szemben kiszolgáltatott helyzetben van, hiszen az utóbbiak az erős seniori feddés, ütlegelés ellenére sem veszik komolyan, mondván: „kikoplallak téged is, mint mást." A szerző szerint a senior érdekeit figyelve sem helyénvaló a jelenlegi rendszer. Egyrészt mivel a senior a legjobban teljesítő deákok közül való, korábbi, sőt későbbi tevékenységéhez sem illenek ezen kötelességei. A senior ugyanis tudósnak készül, tudományos haladását pedig egy évre apró- cseprő, a teológiához egyáltalán nem kapcsolódó ügyek intézése akasztja meg. Ráadásul a senior — főként a tőkepénzek kihelyezése kapcsán — sok« HÖRCSIK 1996. 93-110. 44 TIREKLt. A. XXXII. 12.463. (Az alábbiakban bemutatandó válaszból kiderül, hogy a levél valamivel 1807 előtt születhetett.) Acfa Papensia VII (2007) 1-2. 167
