Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Műhely - Ugrai János: Funkcióváltás és funkcióváltozás a Sárospataki Református Kollégiumban a XVIII–XIX. század fordulóján
Műhely — a contrascriba vezette a mészárszékben a húsmérést, s a könyvtári kiadásokat. A két diákvezetőn túl további fontos tisztségeket is a kollégium tanulói, hallgatói töltöttek be. így valóban elmondható, hogy a deákok a gazdaságban való közreműködése létérdeke volt a kollégiumnak.39 A deákok ilyen széles körű hatalma többféle problémát is okozott. A két diákvezér — s főleg a senior — esetében súlyos gonddal járt egyrészt az évenkénti rotációból következő ideiglenesség, a hosszabb távra tervezés lehetetlensége.40 Az 1804. évi senior, Miskoczi Mihály tragikus esete világítja meg a legjobban a másik nehézséget, a kollégiumi hatáskörök sajátos átfedését. A mindenki által erkölcsösnek ismert Miskolczi az öngyilkosságba menekült, mert 750 RFt-nyi összeggel nem tudott elszámolni a következő év januárjában esedékes számadáskor. Mint utóbb kiderült, a kollégium két professzora vált és maradt törvénytelenül adósává a senior kezelte kasszának. A Tóthpápai Mihály és Barczafalvi Szabó Dávid tanárok távozásával végződő kivizsgálás ráirányította a figyelmet arra, hogy a senior és a professzorok kölcsönös függőségi viszonyt képesek egymással szemben kiépíteni, amely a kollégium és végső soron az érdekeltek kárára is válhat.41 A diákok tanuláson kívüli feladatokkal való megbízása egyéb hátrányokkal is járt. Az 1796. évi átfogó kollégiumi bizottsági vizsgálat megfontolta azt a gyakori panaszt, miszerint a kollégiumi tanulók tanulmányi előrehaladását gátolja a diákmunka; illetve a gazdálkodás minőségét is rontotta a szakképzett, állandó, s így felelősséggel is jobban felruházható személyzet hiánya. Ezt ugyan részben ellensúlyozták azok a nevelési szempontok, amelyek a diákok erkölcsi jellemformálásának és gyakorlatias tudással való felvértezé- sének eszközeként tekintettek a diákmunkára, valójában a pénzhiány miatt nem került sor a rendszer radikális átalakítására.42 A változatlanság kényszerűségét támasztja alá, hogy ahol a legszükségesebbnek mutatkozott, s amint lehetett, bevezettek változtatásokat az elöljárók. Az oktatás terén a felsőbb gimnáziumi csoportokban 1796-tól humaniorum professzor néven felnőtt tanárokat alkalmaztak. Az eleinte négyfős gimnáziumi „tantestület" nagy jelentőségű fejlemény a kollégium életében — a szakszerűbb oktatás és a diák-hatáskörök visszaszorulásának 166 Acta Papensia VII (2007) 1-2. 39 HÖRCSIK 1996. 29-30. 40 Ennek kapcsán Nyíry István professzor fakadt ki 1808-ban ekképpen: „Úgy tapasztalom, hogy senior urakat igen nehezen lehet valami oly előre való gazdálkodásra és költségekre venni, amelyekre a magok esztendei hivataljokhan szükségek nincsen." TIREKLt. A. XXXIII. 12.923. 41 Az eset leírása: ELLEND József: Bartzafalvi Szabó Dávid esete = Protestáns Szemle XVIII (1906), 525-535., 587-596. 42 Az 1796. évi Litteraria Deputatio munkálata. TREKLt. K. b. II. 11. 107.
