Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Műhely - Ugrai János: Funkcióváltás és funkcióváltozás a Sárospataki Református Kollégiumban a XVIII–XIX. század fordulóján
Műhely költötték el a folyó kiadásokra a kollégium vezetői, sokkal inkább vagy külön alapot létesítettek az adományozó akarata szerint, vagy pedig az egyik, már meglévő alapítványt duzzasztották vele. így olyan tőkealaphoz jutottak, amelyet részekre szabdalva törvényes, évi 6%-os kamatra kölcsönadhattak a jelentkezőknek. A hitelnyújtás a XIX. század második negyedére már a legfontosabb bevételi forrásává lett a kollégiumnak. 1801-ben még csak az összbevétel 14, 1814-ben 23, 1826-ban pedig már 48%-át biztosította ez a kereseti lehetőség. A jövedelem számottevő növekedése mellett az üzletág tervezhetősége, kiszámíthatósága is igen fontos tényezőnek bizonyult. Ezáltal ugyanis az intézmény ha nem is teljes, de jelentős mértékben függetleníteni tudta magát környezetének természeti és társadalmi-kulturális feltételeitől, azaz a terméseredmények és az adakozási kedv változékonyságától. Új bizonytalansági tényezőként jelent meg a visszafizetés esetleges elmaradása. A viszonylag nagy számban mutatkozó jelenség korlátozására korszakunkban folyamatosan vezettek be új szabályokat. Ez az intézményi gazdálkodás egészét a szakszerűsödés irányába mozdította, amiről az alábbiakban még részletesen szólunk. Ezen kívül az általános válság évei nyilvánvalóan nyomot hagytak az iskola hitelnyújtási gyakorlatán is. Ez a függetlenség tehát csak egy bizonyos pontig nyújtott védettséget a kollégium számára. Ráadásul nemcsak tervezhetővé, hanem irányíthatóvá is vált a jövedelemszerzés, hisz az elöljárók dönthettek a meglévő alapok csoportosításáról, egy-egy nagyobb beruházás ütemezéséről; illetve a kiadandó összegek kedvezményezettjei kapcsán üzleti partnerük személyéről is. Mindezek alapján a kollégium gazdasági értelemben is a Felső-Tisza-vidék protestáns lakosságának meghatározó tényezőjévé, centrumává vált.29 Hagyományos, ám csak lassan növekvő jelentőségű bevételi forrásnak számított a tanulói (szülői) hozzájárulás. A kollégiumi oktatás nem volt ingyenes, tandíjmentességet csak a legrászorultabb tanulók kaptak. A szűkén értelmezett tandíj hiába terjedt ki a tanulók széles körére, az ebből származó bevétel 1807-ben is csak az akkori kamatjövedelmek alig negyedét (1300 RFt körüli értékben) képezte — noha a század első éveiben még korántsem játszott akkora szerepet a kollégium pénzgazdálkodása, mint később.30 Ám különösen az 1793-ban alapított jogi tanszék felfejlődése következtében, az országszerte gyorsan ismertté vált jogászprofesszor, Kövy Sándor működése Acta Papensia VII (2007) 1-2. 163 29 HÖRCSIK, 1996. 45^18. Sőt, vizsgálódásaink tanulsága szerint a hitelnyújtás nem szorítkozott kizárólag a protestáns kedvezményezettek körére — előfordult például az is, hogy katolikus pap vehette igénybe a kollégium szolgáltatását. TIREKLt. A.XXVII. 9935. M TIREKLt. A. XXXII. 12.401.
