Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Műhely - Ugrai János: Funkcióváltás és funkcióváltozás a Sárospataki Református Kollégiumban a XVIII–XIX. század fordulóján
Műhely nyomán az akadémiai tagozaton egyre nagyobb hangsúllyal számolhattak a közvetlen tandíj-jövedelemmel. A nontógátusok körében — ellentétben a classistákkal31 — nem osztották három tandíj-csoportba a különböző anyagi, társadalmi háttérrel rendelkező hallgatókat, hanem mindenkinek egységesen 9 RFt-os díjat kellett fizetnie. A jogi képzésben résztvevők automatikus besorolása a legdrágább tandíjas kategóriába egyaránt utal a szakma presztízsére és a képzés keresettségére, mai szóval: piacképességére.32 Hogy a kollégium milyen nagy jelentőséget tulajdonított az itteni bevételeknek, azt megfelelően illusztrálja a profesz- szorával, Kövy Sándorral való összetűzése: Kövyt ugyanis megvádolták az elöljárók azzal, hogy rendszeresen fogad házában olyan tanítványokat, akik a kollégiumi törvények aláírásától tartózkodva valójában csak a professzornak fizetnek, az iskolai kötelezvényeknek nem tesznek eleget. Kövy felettébb önérzetes válaszában visszautasította a gyanúsítást, mondván, ő mindent megtesz a vonakodó hallgatók beiratkozása érdekében. De azzal, hogy hangsúlyozta, ő a legkevésbé sem felelős a jelenségért, lényegében elismerte annak létezését.33 A jogi képzés megindulása és hirtelen népszerűvé válása nyomán különösen fontossá váló közvetlen tandíj-bevételek mellett további kötelezettségek is terhelték az igénybevevőket. Ezek közül a classisták számára kötelezően előírt magántanító fizetése okozta a legsúlyosabb gondot, hiszen így mindenkinek egy aranynyi (5 REt 40 kr-nyi) további költséggel kellett számolnia minden évben. A közvetlenül a tanulók által finanszírozott magántanítói rendszer hiányában megbénult volna a gimnáziumi oktatás, hiszen a minden tanulócsoport (a mai osztály korabeli megfelelője) élére állított egyetlen diáktanító nyilvánvalóan képtelen lett volna egyedül megbirkózni a gyakran 100-150 fős létszámmal. Ezért kellett kisebb (6-30 fős) csoportokat alakítani, amelyeknek a korrepetációját a közvetlenül fizetett magántanítók végezhették el. A tanítással szorosan összefüggő befizetéseken túl egyéb anyagi vonatkozású kötelezettségei is voltak a tanulóknak, hallgatóknak. Korszakunkban kissé növekedett a pénzbeli büntetések jelentősége (bár ezek összege nem 31 Ők társadalmi helyzetüktől függően eleinte 2, 4, 6; majd 3, 6, 9 RFt évi tandíjat fizettek. 32 Ennek megfelelően — szinte kizárólag Kövy életében — rendszeresen fogadott a kollégium távolról érkezett görögkeleti felekezetű hallgatókat is. UGRAI János: Iskola a „határokon". A Sárospataki Református Kollégium idegen nemzetiségű és felekezetű diákjai 1777—1848 között = A Kárpát-medence népeinek együttélése a 19-20. században. Szerk. Egry Gábor, Feitl István. Bp„ 2005. (A továbbiakban: UGRAI 2005.) 23-26. 33 TIREKLt. A. XXVI. 9704. 164 Acta Papensia VII (2007) 1-2.
