Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Műhely - Ugrai János: Funkcióváltás és funkcióváltozás a Sárospataki Református Kollégiumban a XVIII–XIX. század fordulóján
Műhely is.11 Azonban az adott oktatási intézmények átfogó gazdaságtörténetét többnyire még nem írták meg, a teljességre törekvő rekonstrukció nem készült el. Ez alól örvendetes kivételnek számít a sárospataki kollégium történetének XIX. századi szakasza12, illetve a debreceni kollégium története. Sőt, Debrecenre vonatkozóan nem kizárólag a gazdaságtörténeti tények szintézisszerű összegyűjtésével és elemzésével rendelkezünk, hanem Rácz Istvánnak köszönhetően elkészült a debreceni anyaiskola múltjának gazdasági aspektusból történő bemutatása is.13 Ez a kiváló feldolgozás egyértelműen bizonyítja, hogy a sárospatakihoz hasonló összetett tanintézetek életében különösen jelentős a gazdasági funkció — s egyúttal azt, hogy a gazdaságtörténeti megközelítés adekvát az iskola- vagy neveléstörténet-írásban is. 2. A gazdasági funkció változása I. Csökkenő jelentőségű bevételi források A sárospataki kollégium működése hagyományosan a birtokgazdálkodásra és az adományokra épült. Ez a két pillér játszotta a főszerepet a XVIII. század utolsó harmadáig az intézmény fenntartásában. A pataki iskola főként szőlőbirtokokat kezelt. Húsz kisebb-nagyobb földdarab szolgálta a szőlőtermelést Sárospatakon és a település közvetlen közelében. Ehhez két kocsma kapcsolódott, az egyik a kollégium épületében, a másik a viszonylag közeli településen, Erdőbényén. De réttel, mészárszékkel, kőbányával és malommal is rendelkezett az iskola, s esetenként egyéb tevékenységeket is folytatott (pl. fuvarozás, üres hordók bérbeadása).14 Bár korszakunkban még gyarapodott is a szőlőbirtok-állomány, a XIX. század legelejétől egyértelműen észlelhető a borgazdálkodás, s különösen a bortermelés hanyatlása. A század legelején még több mint 2000 RFt-os nyereséget produkáló ágazat 1815-ben, a „súlyos lealjasodást" megállapító bizottsági vizsgálat évében már 404 forintos ráfizetéssel sújtotta az intézményt.15 11 Itt csak utalunk például Barcsa János (Debrecen), illetve Kis Ernő vagy Tóth Endre (Pápa) munkáinak vonatkozó részeire. Különösen értékesek ebből a szempontból a millenniumi iskolatörténeti monográfiák és tanulmányok: a XIX. század legvégén az ország összes középiskolájának kötelezően el kellett készítenie saját múltjának feldolgozását. Ezek a művek általában igen gazdagok oktatás-gazdaságtörténeti adatokban. >2 HÖRCSIK 1996. 13 RÁCZ István: Az ország iskolája. A Debreceni Református Kollégium gazdasági erőforrásai. Debreceni Református Kollégium. Debrecen, 1995. 14 Oeconomica Collegii Administratio. 1722-1832. A Tiszáninneni Református Egyházkerület Kézirattára 1176. (A továbbiakban: O.C.A.) 44.; 11ÖRCSIK 1996. 52-58. 15 O.C.A. 64.; HÖRCSIK 1996. 52-66. Acta Papensia VII (2007) 1-2. 159
