Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Műhely - Ugrai János: Funkcióváltás és funkcióváltozás a Sárospataki Református Kollégiumban a XVIII–XIX. század fordulóján
Műhely Bár ezt követően még komoly erőfeszítéseket tett a kollégium a szőlőtermelés megmentésére (egy alkalommal még egy 5000 RFt-os beruházást sem sajnáltak rá), az általános hegyaljai válság idején megállíthatatlannak bizonyult a jövedelmezőség romlása. Ennek megfelelően megkezdődött a közvetlen művelés felváltása a birtokok fokozatos bérbeadásával.16 Hasonló folyamat figyelhető meg a borgazdálkodás esetében is. A megtermelt és adományozás révén gyűlt borok egy részét a professzoroknak utalták ki természetbeni fizetésük egyik elemeként. A többit pedig nagyobb tételben, illetve a két kocsmában értékesítette az intézmény.17 Ám az üzletmenet biztosításához — az adakozási hajlandóság, valamint a terméseredmények kiszámíthatatlansága miatt — gyakran saját pénzen vett borral kényszerült kiegészíteni a készletet a kollégium. Az italmérés jövedelmezősége ezzel együtt jelentős volt. 1815-ben az összbevételek közel harmadát, 15 ezer forintos bevételt biztosított az iskola számára. Ám a következő évtizedben — nem függetlenül a bortermelés visszaesésétől — az összbevételből való részesedése 15-20%-ra csökkent.18 A kollégiumi kocsmák üzemeltetését az 1820-as évek végén — szintén fokozatosan, előbb csak a pálinkamérésre korlátozódóan — ugyancsak bérbe adták.19 A kollégiumi gazdálkodáshoz más, az előzőeknél jóval kisebb jelentőségű egységek is tartoztak. Ezek közül a mészárszéket, illetve a Patak határában található, egy ideig a kollégium kezelésében lévő kőbányát érdemes kiemelni. Ezeket általában ugyancsak közvetve működtette az intézmény.20 Az adományok, patrónusi alapítványok jelentősége a sárospataki kollégium életében nem csökkent korszakunkban. Valódi fenntartóként viselkedő mecénás, illetve intézmény hiányában a különböző rendű és rangú támogatók bármilyen nagyságú segítségét sem nélkülözhette a kollégium. Az ala16 O.C.A. 64. 17 Nagy mennyiségű bor eladására is tudunk példát: 1808-ban Constantin Gábor görög kereskedő 100 hordó bort vásárolt a kollégiumtól. A Tiszáninneni Református Egyházkerület Levéltára (A továbbiakban: TIREKLt.) A. XXXIII. 12.837.; A. XXXIII. 12.864. A nagyobb volumenű kereskedelmet segítette, hogy Sárospatak a Tokaj-Bodrogkeresztúr-Sátoraljaújhely- Gönc—Kassa kereskedelmi vonal egyik fontos állomása volt, s a városi Bodrog-híd Ung, Máramaros és Bereg, a tokaji híd pedig a Tiszántúl, az Alföld és Erdély felé biztosított közeli átjárást. OROSZ István: Sárospataki városkép a 18. században és a 19. század első felében = Emlékkönyv Rácz István 70. születésnapjára. Szerk. KOVÁCS Ágnes. KLTE Történelmi Intézet. Debrecen, 1999.165-176. 18 HÖRCSIK 1996. 76-86. '» O.C.A. 46. 20 Igaz, a nagy kollégiumi építkezés idején nemcsak visszavette a bányát a bérlőtől a kollégium, hanem még egy másik közeli üzemet maga is bérbe vett. O.C.A. 71., 75.; TIREKLt. A. XL. 16.307. 160 Acta Papensia VII (2007) 1-2.
