Acta Papensia 2007 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 7. évfolyam (Pápa, 2007)
1-2. szám - Műhely - Ugrai János: Funkcióváltás és funkcióváltozás a Sárospataki Református Kollégiumban a XVIII–XIX. század fordulóján
Műhely 1. A gazdasági funkció jelentősége A sárospataki kollégium életében kétszáz évvel ezelőtt bekövetkezett változások jelentős része közvetlenül összefüggésbe hozhatók a fenntartói viszonyok sajátosságaival és az abból eredő gazdasági következményekkel. A pataki kollégium nem rendelkezett stabil, jól körülírható patrónussal. Ekkoriban már sem egyszemélyi főúri, sem homogén intézményi (pl. városi, egyházközségi, egyházkerületi stb.) pártfogója nem volt.1 * 3 Ráadásul protestáns intézményről lévén szó, természetesen semmilyen állami-királyi támogatásban sem részesült. Ennek megfelelően a kollégium önfenntartásra kényszerült berendezkedni. A nagyfokú mozgásteret, ugyanakkor örökös bizonytalanságot, kiszolgáltatottságot jelentő szituációban az iskola bevételeinek, gazdálkodásának diverzifikálására kényszerült. Elsődleges feladatán, az oktatáson messze túlmutató gazdasági szerepet töltött be régiójában az iskola, amely könnyen tetten érhető nyomokat hagyott oktatási és kulturális feladatainak ellátásában is. Adománygyűjtés, kiterjedt birtokgazdálkodás (beleértve a szőlő- és bor- gazdálkodást, egy ideig a gabonatermesztést és az összetett, kerttel, kőbányákkal, malmokkal, szekerekkel, kocsmákkal, mészárszékkel stb. felszerelt majorsági gazdálkodást), hitelezői tevékenység, tanulói és szülői befizetések, hozzájárulások precíz begyűjtése, a kollégiumi nyomda és az énekkar külső megrendeléseinek teljesítése képezték az intézmény jövedelemforrásait.4 A kollégium elöljárói minden — esetenként ma már képtelennek tűnő, mindössze néhány krajcárral kecsegtető — eszközt megragadtak arra, hogy bevételeiket növeljék. A legfőbb kiadások biztosítása ugyanis évről-évre, sőt bizonyos időszakokban hónapról-hónapra súlyos gondot okozott. S még az állandó erőfeszítések dacára sem sikerült mindig a legszükségesebbeket sem előteremteni. A debreceni kollégiumhoz képest rosszul fizetett professzorokkal szemben rendre adósságot halmozott fel a pataki iskola.5 Az évekig húzódó nagyberuházások (főként a máig impozáns kollégiumi épületegyüt1 A XVII. század közepéig a Perényiek, majd a Rákócziak révén bőkezű főúri támogatója volt az iskolának. Az intézményi patrónus hiánya különösen szembeszökő, ha a felvidéki evangélikus városok polgárságának iskoláival (pl. Késmárk, Lőcse, Eperjes), vagy a reformátusok részéről Debrecennel vetjük össze. 4 A kollégium gazdálkodásáról: HÖRCSIK Richárd: A Sárospataki Református Kollégium gazdaságtörténete, 1800-1919. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár. Sárospatak, 1996. (A továbbiakban: IIÖRCSIK 1996.) 5 UGRAI János: Kiváltságosok és kiszolgáltatottak. Fizetési és megélhetési viszonyok az oktatásban kétszáz évvel ezelőtt = Iskolakultúra XIV (2004), 156-165. Acfa Papensia VII (2007) 1-2. 157
