Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Forrásközlés - Hudi József: A komáromi református egyházmegyei olvasótársaság a reformkorban
Forrásközlés saságokról" alig született írás.3 A reformkori Komárom vármegyét részletesen bemutató korabeli kézikönyv sem emlékezett meg az egyházmegyei olvasótársaságról.4 Az egyesületről mindeddig nem jelent meg írás, így ismeretlennek számít a magyar művelődéstörténetben.5 Érdemes röviden fölvázolni működésének lényegét. Az egyesület szervezetét a komáromi egyházmegye sajátos viszonyaihoz idomították: a lelkészek önkéntes alapon, csekély (fél, ill. egy ezüstforint) évi tagdíj befizetésével lehettek tagjai.6 A közösen előfizetett hazai és külföldi folyóiratok, egyéb kiadványok az esperesi körlevélhez hasonlatos utat jártak be. Egy-egy tagnak két heti határidő állt rendelkezésére, hogy a küldeményt áttanulmányozza. Azt követően csak köröztetés befejezése után, a könyvtárnoktól kölcsönözhette ki ismét az adott kötetet. Az olvasótársaság működése több ponton eltért a reformkorban létesült egyletektől, azok alapszabályában rögzített liberális elvektől. A komáromi egyházmegyei olvasótársaság viszonylag zárt egyesületnek számított. Elsősorban az egyházmegyei lelkészek, káplánok jelentkezhettek tagjai közé; a tanítók külön engedéllyel kerülhettek be. Ezzel szemben a reformkori olvasótársaságoknak - születésre, felekezetre, foglalkozásra való tekintet nélkül - elvileg bárki tagja lehetett, aki célkitűzéseit elfogadta. A komáromi „papi olvasótársaságot" 4 tagú tisztikar irányította: a „pártfogó" (esperes), az elnök (az egyesület tényleges irányítója) munkáját a tiszteletbeli elnök (művelt világi patrónus) és a jegyző (egyúttal könyvtárnok) segítette. A tisztikar összeállítása nem a tagok jelölése alapján, választással történt, hanem „pártfogó" (esperes) és az „elölülő" (elnök) jelölte ki, választotta ki a mindenkori tiszteletbeli elnököt („tiszteletbeli elölülőt"), a közgyűlés csupán jóváhagyta a tisztikar összetételét. Ez azt jelentette, hogy a felvilágosodást, szabadelvűséget; tudományos, erkölcsi és ízlésbeli művelődést hangsúlyozó társaságban a tekintély továbbra is meghatározó közösségszervező elv maradt. 3 A kérdéskörről tárgyilagosan BODOLAY Géza: Irodalmi diáktársaságok 1785-1848. Bp., 1963., Uő.: Petőfi diáktársaságai. Bp., 1973. A protestáns kollégiumokról korábban összefoglalóan, több ponton vitathatóan BAJKÓ Mátyás: Kollégiumi iskolakultúránk a felvilágosodás idején és a reformkorban. Bp., 1976. 4 FÉNYES Elek 1848-ban a Komárom vármegyei kulturális egyesületek közül csak a komáromi és két tatai kaszinót említi. FÉNYES 1994. 75. 5 Az egyleti mozgalommal foglalkozó irodalom a komáromi kaszinót az 1836-ban alakult' egyesületek között tartja nyilván. Vö. FÜLÖP Géza: A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban. Bp., 1978. 97. 6 A kaszinók esetében általában 3-6, ritkábban 10-12 pengőforint volt a tagdíj. Vö. FÜLÖP 1978. 115. 200 Acta PapensIA VI (2006) 1-4.
