Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Műhely - Achs Károlyné: A református iskolák, tanáregyéniségek, diákmozgalmak emberformáló hatása
Műhely esetet. Még hajdani irodalmi becsvágyára és képzőtársulati zsengéire is mosolyogva néz most, 24 évesen: ...amióta öntudatom középponti tereire Jézus Krisztust állítottam be az életem uralkodó királyául, ha sok nehézség és sok küszködés árán is — hiszen minden komoly és nagy dolog erőket tesz próbára — egy-egy régi papírszeletkén el-elábrándozom és igazán megkérdezem, hogy tényleg én írtam-e valamikor azokat a kusza sorokat. Azt még nem is sejtette, hogy sokszor erején felüli erőket fog igényelni a kákicsi szolgálat. Nem tartozik tárgyamhoz ezeknek a harcoknak bemutatása, sem lelkészi arcképének megrajzolása. De az már ide tartozik, hogy panaszával, bátorítás-keresésével vagy éppen a győzelemért hálás hitvallásával kedves iskoláihoz megy vissza. Nem ok nélkül emlegeti Pápán 1924-ben éppen a gyötrelmekben is hitüket őrző gályarabokat: Drága, elhallgatott, nagyszenvedő apostolai népemnek és egyházamnak — óh, mért nem kiildtétek úgy azt a trigyentomi utolsó üzenetet, hogy örökre beírtátok volna vérszerinti fiaitok szívé- be?m A gályaraboknak eladott és halálra készülő prédikátorősök búcsúzó sorait valószínűleg magának is többször elmondhatta biztatásul: „Már régen kezünket az ekeszarvára/ Vetettük, nem lehet, hogy mi nézzünk hátra. / Az megismért hütben erőssek legyetek."104 S nem szégyelli legintimebb lelki élményét elmondani a kunszentmiklósi gimnázium 200 éves jubileumának istentiszteletén: Amikor legjobban összetörve jajgatott bennem minden, s az egész élet olyan volt előttem, mintha a nagy földi látó borzalmas kapufólirata meredt volna mindenütt felém, Isten a legnagyobb vergődéseimben kimondhatatlanul drága vigasztalást küldött. Tisztán láttam álmomban, hogy Krisztus megállt ágyam fölött valami csodálatos, földöntúli fehérségben, nézi szomorú, alvó arcomat s egyszer csak megszólal csöndesen: „Az én eledelem az, hogy Annak akaratját cselekedjem, Aki engem elküldött." Fölébredtem. Mi volt ez? ... Előhozhatod álomelméleteidet mind — minden elmélet csupán, amiből a gyakorlati élet alkotó, új életszülő erői nem áradnak, de mi köze elmélethez annak, amiből viharként törnek elő csodálatos, életátalakító erők? S ahol új élet indul, ott mindenütt az Isten keze van. Az az óra új életindulás volt számomra. Mit nézed, hol, mikor, kik között: végezd amire küld az Úr! Ma szántasz. Kemény a föld kinn a magyar határon... Ne bánd! Törd az ugart! Te még odáig se jutsz el, hogy a föld himlő, pírhanyó teteje magház lehessen. Majd jönnek mások utánad, utánatok, akik azt is elmondják: „Füvente már szép a búzám, de mi jöhet még aratásig?" S lesznek, akik ingadozva főnek elő kévéiket is emelve. Szánts! Annak akaratát cselekedő, Aki téged elküldött!"* 110 KISS Géza: Vándormadarak. Pápa, 1924. 104 Cantio elegans. Szentsei György daloskönyve. Bp., 1977. 230. IUS A Kunszentmiklósi Református Baksay Sándor Reálgimnázium Értesítője, 1934/35. 9. Acta Papensia VI (2006) 1-4. 151
