Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Műhely - Achs Károlyné: A református iskolák, tanáregyéniségek, diákmozgalmak emberformáló hatása
Műhely íme az iskolák, tanáregyéniségek, diákmozgalmak emberformáló ereje — egyetlen személy lelki útjának alakulásában. S míg hálásak vagyunk a nekünk ajándékozott iskolákért, elámulunk az Ajándékozó, az Úristen nagyságos dolgain. Mert végtelen türelmét látjuk abban, ahogy egy lelket elindít és várni tud rá, amíg igazán megérik a szolgálatra. De közben küld hozzá újabb és újabb követeket, akik ezt az érdeklődést szeretetükkel elősegítik. Egy évvel halála előtt Kiss Géza az I. Kor. 13 alapján az el nem múló szeretetről beszélt. Az Úristennek két ilyen követét emlegette. Az egyik a falusi (kákicsi) kis tanítónő, Szőke Kornélia: O beszélt nekem először Krisztusról úgy, hogy a szívem megérezte drága jelenlétét. S ez az óra örökké összefűzte annak a kicsiny gyermeknek a szívét azzal a kedves tanítónővel. Aztán: volt egyszer egy kis diák s volt egy öreg diák. Az az öreg diák mély felelősséget érzett azért a kisdiákért. A második, aki lelkét Krisztus felé irányította s az első lépéseken később vezette azon a fölfelé vezető úton. Mennyi kedves, kimondhatatlan drága levél, amit kapott tőle, mikor távol volt, könyvek, amik egy életre szóló kincseket adtak s az egyiittlét tiszta és áldott órái.106 107 A kis falusi tanítónőt a professzor Pongrácz Józseffel említi együtt. Ugyanazt a szeretetet és felelősséget bízta mindkettőjükre az Úristen. Hogy a mag mikor kel ki? Önmagáról írja Kiss Géza: Az én munkám semmi — ne is akarjak azon keresztül valamit — az O lelke munkája minden. Én csak ennek a Léleknek lehetek alázatos eszköze s több kérdés — hol vagy hogyan? — nincs. Isten nem eredményeket kíván tőlem, csak hűséget. S a hűség legnagyobb jutalma nem az eredmény, hanem az, hogy én egyáltalán az ő eszköze lelteteké07 És jó is az Úristen. Mert mindazt, amit látszólag elvett a nehéz szolgálatra induló fiatalembertől, az évek során magasabb minőségben visszaadta. Nem kellett elfelejtenie, eldobnia, amiket iskoláiban kapott. Az iskolákban kifejlődött szociális érzékenység s a képzőtársulati pályázatokon csiszolódott stílus a magyar valóság messzekiáltását szolgálta újságcikkeiben, előadásaiban. Nem hallatszott messze az egyházi folyóirat hangja? — Odaküldte hozzá 1919-ben a fiatal Kodolányit, aki két évig járva Kiss Gézához (és Csikesz Sándorhoz), olvasva Kiss Géza ormánysági riportjait, elemzéseit, maga is fölvállalja Ormányság ügyét novellákkal 1922-ben. Odaküldte Fülep Lajost 12 évvel Kiss Géza után, aki Kiss Gézára mint „legnagyobb szaktekintély"-re hivatkozva mozgósítja Illyést, s Illyés dunántúli útirajza táborrá szervezi az induló népi írókat. Hogy csaknem húsz évet várt Kiss Géza arra, hogy belekerüljön a szellemi élet vérkeringésébe az, amiről ő már két évtizede beszélt? De belejutott. A kisdiák rajongása Baksayért? A nagydiák álma, hogy káp106 Kézirat, Achs Károlyné birtokában. 107 KISS Géza: Küzdelmeim. = Református Igehirdető, 1940. április 123.; A lélek harangja, 206. 152 Acta Papensia VI (2006) 1-4.
