Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Műhely - Achs Károlyné: A református iskolák, tanáregyéniségek, diákmozgalmak emberformáló hatása
Műhely Azt ne higgyük, hogy ezzel a meggyőződéssel is könnyű volt Kákicsot vállalni. 1915. szeptember 28-án vetette papírra: Tegnapelőtt prédikáltam utoljára a Kálvin téren óriási közönség előtt. Sokan voltak közülük enyéimek is, akik engem szerettekígy elmenni az akkor még 400 lelkes, később 300-ra fogyó Kákicsra! Ahogy Megbékélés című versében ekkor írta: Mások keresztjét mind magadra venni.'00 Elment. 1915. November 7-én foglalta el állását, és haláláig, 1947. április 28-ig maradt.99 100 101 De térjünk vissza még néhány pillanatig Pápára! Pápai búcsúelőadása (A jövendő Magyarország) szolgáltathatta az alapot most megjelent írásának. (Kikre van szüksége a jövendő Magyarországnak?102) A Pápáról hozott szellemiség és a Budapesten szerzett hitpróbáló tapasztalatok közös terméke ez a cikk. A lelkészség vállalásának mélyebb indítékait is sejteti. Néhány gondolata: Beszélek az ellen a jellem ellen — sajnos, van elég —, aki minden tudása ellenére parazitája és nem szolgája nemzetének. Másutt: ...a jövendő Magyarországnak olyan diákokra és diáklányokra van szüksége, akik nem öncélért, nem hivatalért, nem is a puszta megélhetésért, hanem valami inspiráló, emelő, nagy gondolatért gyűjtik kincseiket. Mi legyen ez a gondolat? A válasz: .. .annak az életnek emelése és gazdagítása, ami körülöttem nyüzsög. Egy új tudományág, a reális szociológia megadja a szükséges kijózanítást. Szociális érzék = testvéri szeretet kell. Ez nem könyvből, elméletekből származik. Fakad a lélek titokzatos mélységeiből, ahol az Örökkévalóval érintkezik. De mindig a való életen keresztül. A „rongyos"-okon, az összetörteken keresztül, akik mind a te hazád tagjai. S ne felejtsük: balga volna az a testvéri szeretet, amely statisztikai kimutatások, szociológiai könyvek közé vonná el magát, holott éppen akkor volna szüksége egy tányér régen nem látott meleg leveskére a falu valamelyik beteg öregasszonyának. Félelmetes eseteket hoz a budapesti lelkész tapasztalataiból. Bíztat: közel kell menni a legmélyebb valósághoz. Levetni az „elméleti tudás kesztyűit", alázatosan lehajolni. „Hogyan érted és látod meg mindezt, ha magad is velük nem szenvedtél?" „Mélyen lealázkodni" mások szenvedéséhez, „holott kényelmesebb volna valami intézetben egyszerűen leadni majd az órákat vagy valamin orvosi rendelőben írni majd a recepteket." Ez „Jézus Krisztus belekapcsolódása a hazája kérdései iránt érdeklődő, modern diáklélek életprogramjába." Ehhez újjászületett személyiségek kellenek. Kant erkölcsi „du sollsf'-ja hidegen hagy; de Krisztus elé odaállok, mert egész világ sebeit magának igénylő, isteni méltóságtudatára halállal ütötte rá a pe99 Kiss Géza levele, 1915. szeptember 28. 100 Ébresztő, 1915. október. 11,1 Pályafutását áttekinti: ACHS 1977a, 1977b., 1978.; 1982., ACHSNÉ-VARGA 1984. 7-13. 102 Közlemények az Evangéliumi Leánydiákszövetség munkájából. I (1915) 3-4. sz. november-december. 150 Acta Papensia VI (2006) 1-4.
