Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Műhely - Achs Károlyné: A református iskolák, tanáregyéniségek, diákmozgalmak emberformáló hatása
Műhely Az 1910. június 28.-július 6-i tatai tábor hozott igazi változást országosan is, de Pápán, s Kiss Géza életében is. Bár itt még csak 40 diák gyűlt össze, ez a konferencia adta a szövetségnek a legodaadóbb munkásokat. Vezetőket teremtett.72 Ide Kiss Géza már a főiskola három hivatalos kiküldöttjének egyikeként ment el. Pongrácz tehát távollétében is mindent megtett, hogy a fiatalabb barátai közel kerüljenek a mozgalomhoz. Bár Bereczky emléke egy-két évvel későbbről származhat, de jellemzi Pongrácz lelkületét. Mindig hívta diákjait a nyári konferenciákra. Szabódtak. Hiszen ekkor három csoportja volt a teológusoknak: a kocsmázók, az irodalmi érdeklődésűek s a „szentek". Legelegánsabb volt a második csoportba tartozni. A „szentek"-et meg annyi gúny érte, hogy nem volt kedvük közéjük számítani. Végső érvük a nyári konferencia ellen az volt, hogy nincs pénzük. Pongrácz elvitte őket a saját pénzén.73 Nem tudjuk pontosan, mik hangzottak el a tatai konferencián. De hogy nem csupán ébresztette a hitet, hanem fontos célokra aktivizálta is, azt a diákszövetségnek az 1910/11-es tanévről szóló jelentéséből is láthatjuk. Hivatásának tartja a mozgalom, hogy munkája nyomán új felelősségérzet ébredjen az egyházakban a társadalmi bajokkal szemben.74 Célja: egyházban, társadalomban, nemzetben dolgozni. Kiss Géza társadalmi érzékenysége valószínűleg itt könnyebbült meg, hogy a mozgalom nem elzár az élettől, hanem éppen beleépít. A „majdnem ateizmus"-áról valló s a nevelést hiányoló cikkében beszél is erről: Ezért tartom korszakos fontosságúnak egyházunk újjáéledése körül a Magyar Evangéliumi Diákszövetség nagyszerű mozgalmát) s a különböző konferenciákat, Kálvinszövetségi stb.), amely azt mondja: „Adjatok Krisztus képére áthasonult jelleméi orvosokat, papokat, tanítókat, tanárokat, nevelőket egy nemzetnek s ragyogó jövő áll előtte!75 Nem kellett hát ahhoz, hogy a krisztusi életet elfogadja, egyúttal a papi hivatást is elfogadnia. De egészen fiatalos örömmel és lelkesedéssel vállalja magát a krisztusi életet. 1910. november 9-én írja bátyjának: Nagyon sokat foglalkoztat mostanában a diákmozgalom. Pesten — a pesti teológusok között — már eldőlt a küzdelem. Tavaly még egyforma volt a két párt, az idén a komolyaké a diadal. Hozsánna! Nálunk még meg se indult a mérkőzés, de akarom, hogy meginduljon. Agitálok, küzdünk, dolgozunk és szeretünk. Bizonyosan meglesz az eredmény. 72 Diákvilág, 1913. szeptember.- ' BERECZKY 1965. 15. 74 A második diáknemzedék küszöbén. A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség jelentése az 1910/11. tanévről, 7. 75 Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1917. április 1. 146. 144 Acta PAPENSIA VI (2006) 1-4.
