Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Műhely - Achs Károlyné: A református iskolák, tanáregyéniségek, diákmozgalmak emberformáló hatása
Műhely Föltételezhető, hogy a többi tanár is értett a kedvcsináláshoz, nem csoda, hogy ez a jó szóval minden jóra kapható fiú három évben egyedül kitűnő az osztályban.13 És támasztott ez az iskola mélységes hazaszeretetet. Ez nem az újabban sokszor megbírált hazug nemzetieskedés volt, hanem az iskola története alatt többször is ismétlődő élethalálharc hűségének hagyományából fakadt. A század elején még az 1848-as emlékek is elevenen éltek. Az iskola szellemét azonban a szabadságharcot követő önkényuralom idejének sok ellenséges intézkedése edzette meg igazán. A Thun-kormány lehetetlenné akarta tenni a református iskolák fenntartását és kormányzását. Sok gátló körülményt kellett legyőzni. Leszállították a gimnázium osztályainak számát hatról négyre. 1854 októberében a császári kormány megszüntette az iskolát „azzal az indoklással, hogy nincs meg a kellő anyagi alapja. S ekkor Kunszentmiklós közbirtokossága fényes bizonyságot szolgáltatott iskolája megbecsüléséről; 1855 januárjában Páka és Mérges pusztákat adta át alapul, amelynek jövedelme a gimnázium fenntartására fordítandó." Hivatalosan el kellett fogadni a német tanítási nyelvet, de magyar tankönyveket használtak, és a tanárok észrevétlenül is ápolták tanítványaik lelkében a nemzeti érzést. Ez a küzdelem a század elején még közvetlen múltnak számított. Nemcsak az idő közelsége miatt, hanem amiatt is, hogy az iskola vezetői kézből kézbe adták az örökséget. „Szerencséje volt egyházunknak és iskolánknak, hogy az önkényuralom válságos idejében nagytehetségű kiváló lelkipásztorok állottak az élen; Fördős Lajos 1847-1856-ig, Szász Károly 1857-1863-ig, Könyves Tóth Kálmán 1863-1866-ig szolgáltak Kunszentmiklóson. Ott állottak az őrhelyen és küszködtek az egyházért, az iskoláért." Ezt az örökséget vette át Baksay Sándor 1866-ban, s 1915-ig ő volt az egyház és iskola szellemi vezére. 1904-ben püspökké választották, „de el nem hagyta Kunszentmiklóst és az ő szeretett gimnáziumát. Éltető lelke volt az iskolának. Szellemével nagy hatást gyakorolt az iskola belső fejlődésére, nemes szívével pedig gondozta az ifjúság jólétét."14 És itt még egy fontosat meg kell látnunk: ebben az iskolában a gyermeki eszményképkeresés nem maradt kielégítetlenül. Bizonyára nem maga Baksay akart eszményképpé válni, de azzá vált azzal, ahogyan élt. Mert itt mitsem számít, hogy Baksayt a mai irodalomtudomány nem mérheti az Arany Jánosi-i csúcsokhoz, még ha Arany János köréhez tartozott is. Itt az számít, hogy egy tízéves gyermekhez tudott olyan emberséges lenni, hogy 13 A Kunszentmiklósi Ev. Ref. Gimnázium Értesítője, 1901-1905. 14 VÖRÖSS 1935.13-25. 126 Acta PapeNSIA VI (2006) 1-4.
