Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Műhely - Jakab Réka: Pápa város zsidó társadalma a XIX. század első felében
Műhely 15-20 fő körül mozgott. Közülük csak a rőfösöknek voltak segédjeik, ami feltételezi, hogy boltjuk is volt. A zsidók közt mindössze 6 szatócsot találunk. Ugyanennyien voltak a fűszerkereskedők, továbbá találunk vas-, fa-, lé)-, posztó-, üveg-, tej-, dohánykereskedőket, valamint kávést, számuk 1-6 között mozgott. Volt Pápán egy zsidó könyvkereskedő is, aki a crudá-ban megvásárolt könyveket minden bizonnyal a városban lakó két hitsorsos könyvkötőnél köttette. Érdekes, hogy az 1848-ban mindössze egy rongyszedőt és két rongy ászlegényt írtak össze. Más forrásokból tudjuk, hogy a vármegye területén, különösen Pápán nagymennyiségű rongy cserélt gazdát. A szegényebb rongyszedők nemcsak Veszprém, hanem Somogy, Baranya, Zala, Fehér és Tolna megye területén is gyűjtötték a rongyot, tőlük pedig a pápai nagykereskedők vásárolták fel, akik Sopronba és az ausztriai Franzenstahl-i papírmalomba vitték tovább. Az 1828-as vármegyei kimutatás szerint Pápáról évente 800-1000 mázsa rongyot vittek ki.39 A rongykereskedés minden bizonnyal nem szűnt meg, Pápa papírmalma (az igáii malom) révén továbbra is kivette részét a rongykereskedésből, azonban a technológiai váltás miatt a forgalom csökkent a negyvenes évekre.41’ A korábbi rongykereskedők valószínűleg az összeírásban kereskedőként számba vett személyek mögött húzódnak meg. A kereskedőknél némileg korlátozottabb mozgástérrel rendelkeztek a zsidó iparűzők, ugyanis céhen kívüliként kontárnak tekintették őket és nem részesülhettek a céhprivilégiumokból. Ugyanakkor a megjelenő batyuzó, házaló zsidók versenyt jelentettek a céhek számára, akik a városi tanács és a felsőbb hatóságok segítségével próbálták őket visszaszorítani. A földbirtokosok sokszor védelmet nyújtottak a zsidó iparosoknak és kereskedőknek a céhekkel szemben, melyek privilégiumai az uradalomban nem voltak érvényesek. Érdekeiknek megfelelően regáléikat a legtöbbet ígérőknek adták bérbe és vásároltak zsidótól is. A zsidó kézművesek többsége kereskedelemmel is foglalkozott és tekintve, hogy céhszabályok nem kötötték, olyan termékeket is forgalomba hoztak, melyeket nem ők állítottak elő. így ugyanazt az árut olcsóbban tudták adni céhbeli társaiknál. Helytartótanácsi rendelet értelmében, ha egy zsidó kézműves alkalmas volt rá (letöltötte a vándorlási időt, remekelt) be kellett venni a céhbe. A céhek általában elzárkóztak, de például Óbudán, Máramarosszigeten felvették w Ve ML IV. l.b. 274/1828. sz. 40 KONCZ Pál: Pápa (Igái) papírmalma. Bp., 1987. 18-19. Acta Papensia VI (2006) 1-4. 111
