Acta Papensia 2006 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 6. évfolyam (Pápa, 2006)
Műhely - Jakab Réka: Pápa város zsidó társadalma a XIX. század első felében
Műhely a zsidó kézműveseket is,41 azonban általában megtiltották nekik legény vagy inas tartását. Önálló zsidó céhalakítási kísérletekről országszerte tudunk, azonban a helytartótanács vagy a vármegye ezt rendszerint megakadályozta.42 Pápán az 1848-as zsidó összeírás alapján igen nagyszámú szakmát találunk a város lakosságán belül elkülönülő zsidó társadalomban. A szakmák sokszínűsége minden bizonnyal leképezi a többségi társadalom által űzött szakmákat. A kézműves szakmák többségénél a mesterek legénnyel vagy inassal dolgoztak. Összesen 29 kézműves szakmában43 118 mester és 95 legény dolgozott. A legnépesebb szakma a szabóké volt. 1848-ban szám szerint 34-en voltak és ugyanennyi legényt foglalkoztattak. Tudjuk, hogy közéjük számítottak a sapkakészitők is, akik szám szerint 6-a voltak és 7 legényt foglalkoztattak. Egyedül a szabók esetében tudunk arról, hogy céhet kívántak alapítani Pápán. Ez a népes közösség éppen létszámára hivatkozva kérte 1834-ben a vármegyét, segítse céhalapítási szándékukban őket, mert anélkül nem tudják megbüntetni a „hibás" mestereket, nem tudják a legényeket vándorlásra kötelezni. Elivatkoztak a helytartótanács 1805. február 5-én kelt rendeletére, mely szerint, ha valamely településen a zsidó mesterek száma annyira megnövekszik, hogy képesek céhet létrehozni és fenntartani, a királytól nyert artikulusoknak megfelelően alapíthatnak céhet.44 1834-ben 29 szabót neveztek meg a zsidók, akik legényt és inast tartanak, közülük 11-en németszabók, 15-en magyar, azaz pruszlikszabók, 3-an sapkások. Szükségük lenne az érdekvédelemre, mert nem tudják megvédeni magukat azoktól a jött-ment kézművesektől, akik letelepednek, és anélkül űzik a mesterségüket, hogy remekeltek volna. (Jól látható, hogy a zsidó közösségen belül is előáll az a probléma, hogy a kontárok versenye rontja a céhet ugyan nem alkotó, de a város kézművesiparában régóta résztvevő, valamilyen érdekközösséget alkotó, letelepedett zsidó kézművesek piaci esélyeit. Más tekintetben is előfordul, hogy a tehetősebb, már esetleg több generáció óta Pápán élő zsidóság óvakodik attól, hogy saját jövevény, szegény hitsorsosait befogadja.) 41 EPERJESSY Géza: Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon 1686-1848. Bp„ 1967. 126. 42 EPERJESSY, 1967. 132. 43 Csak néhány ezek közül: aranyműves, bádogos, ernyőkészítő, gombkötő, irhás, kenyérsütő, mészáros, nyereggyártó, olajkészítő, pálinkafőző, pék, pipás, pántlikás, sapkás, szabó, szappanos, szűcs, varga, stb. 44 „judaei seu ad propriam manum, seu ad scitis sodalibus judaeis, opoficia exercere, et juvenes suos artem edocere poterunt, donec numerus eorum sufficiens fuerit, ut inter se contubernia erigere possint." VemL: IV. 1. b. 1681/1834. sz. 112 Acta Papensia VI (2006) 1-4.
